Most, hogy megindultak a pártok a neten és a közösségi média jelenlétüket is fokozzák, érdemes azon elgondolkozni, mi értelme ennek az egésznek.
Egy párt ugye azért hirdeti magát, hogy rá szavazzunk. Ehhez több dolog szerencsés együttállása kell:
- találkozzak a párt hirdetésével/jelenlétével
- érdekeljen a politika/a választás (tartozzak bele a tágabb célcsoportba)
- ne legyen negatív képzetem az adott pártról
- tetszen a hirdetés/jelenlét
- jussak el a párt oldalára/bemutatkozó anyagához/kapjak információt
- ezek meggyőzőek legyenek
- ne felejtsek el elmenni majd választani
Értelemszerűen, ha már van pártpreferenciám, akkor ezek mind nem érdekesek, hiszen úgysem változtatják meg a szavazatom. Ebből következően tök fölösleges olyanoknak nyomni a sódert, akik jól láthatóan el vannak kötelezve. Persze ha kellően elkötelezett valaki, akkor akár helyettünk is kampányolhat, tehát mégsem fölösleges az sódernek nyomása, éppen csak másmilyen sóder kell, mint a még döntés előtt állóknak.
Így aztán adódik, hogy az internetes kommunikációban ezeket mind figyelembe lehet venni: keressük a lehetséges választókat és a biztos szavazókat is. Akiket nem keresünk, azok a ránk biztosan nem szavazók.
Ez így, elméletben, nagyon szép. A gyakorlat viszont az, hogy ez a fajta megkülönböztetés nem egyszerű. Persze egy igazán profi kampányban ez megtehető, de nálunk ennek nem sok jelét látom, egyik párt esetében sem.
Maradnak a hagyományos módszerek (vagyis hirdetések) és a közösségi média jelenlét alap formái. Meglátjuk, hogyan. A kampány alatt igyekszem ötletszerűen egy-egy párt konkrét megjelenését követni, aztán a fenti szempontok alapján kritizálni.
Utolsó kommentek