Van egy e-mail címem, amit kb. öt éven keresztül nem használtam. A leveleket nem nyitottam meg, mert a fiókot is hanyagoltam. A levelek persze nem pattantak onnan vissza, mindössze egy fekete lyukba érkeztek.

Nos, pár hete fölélesztettem a mailboxom, azóta figyelem, miket kapok. És jönnek azok a hírlevelek, jönnek azok a direkt levelek, amikre olyan hét-nyolc éve feliratkoztam. Jönnek, megállás nélkül. Függetlenül attól, hogy ez évekig egy fekete lyuk volt.

Vagyis éveken keresztül azt hitték, hirdetnek nekem. Pedig még ha így is történt: vajon öt-hat év alatt mennyit változott a preferenciám? Mennyit változott az élethelyzetem? Ha öt éve még éppen autót akartam venni, vajon mi a valószínűsége, hogy ma is így van? Ha öt éve éppen középvezető voltam egy cégnél, vajon ma is így van? És a hét-nyolc éve megadott adataim egy munkaközvetítőnél vajon ma is frissek?

Nem nehéz válaszolni a fentiekre. A jellemző válasz a nem. Nem vagyok olyan, mint öt-hat-hét éve. Csak az e-mailt küldők fejében.

De ezek a direkt levelek, ezek a hírlevelek ráadásként reklámot is tartalmaznak. Célzottnak nevezett reklámot. Hát, kérem, ezek már félremennek. Mert kérem ez az e-mail cím, amire küldözgetnek, nagyon régi!

Egy adatbázis az évek során jelentősen elértéktelenedik. Lehet, észre se vesszük, de az induláskor még tűpontos adataink 2-3 év múlva már nem sokat érnek. Felépítünk egy adatbázist, használjuk, és azt hisszük, pár év múlva is milyen jó lesz. Pedig nagyon könnyen kiéghet, nagyon könnyen széteshet: azok, akik három éve még befektetési lehetőséget kerestek, most könnyen lehet, inkább hitelt akarnának felvenni.

Figyeljünk oda az adatbázisunk frissességére. Nézzük az eredményeket, és azokat a címeket, amikhez évekig ki nem nyitott e-mailek tartoznak, dobjuk ki. Ne áltassuk magunkat, és főleg ne verjük át azokat, akik esetleg megveszik tőlünk a kiküldés lehetőségét. Nem éri meg, hiszen a konverzió elmarad.

Legyünk frissek és üdék. Az adatbázisok pedig nem olyanok, mint a soha-le-nem-nyugvó nap. Azok bizony elfáradnak...