Az idei évnek két tanulsága van: drámai módon megnőttek a hatékony megoldásokat kereső cégek, így folyamatos a pörgés - és még drámaibb módon megnőttek a kintlévőségeink. Eddig azt hittem, ez csak bennünk érintő sajátosság, de az elmúlt pár napban több piaci ismerős, partner is jelezte, hogy soha ekkora lejárt kintlévőség állományuk nem volt.

Szomorú. Az ember melózik, elfogadják a munkát, kiszámlázzuk, és nem fizetnek. Emiatt persze az áfát is ki kell nekünk fizetni (ez talán az adórendszerünk legbunkóbb és legvállalkozásellenesebb törvénye: az áfát akkor is ki kell fizetni, ha a pénz nem jött be hozzánk, vagyis meg kell előlegeznem az államnak a nekem nem fizetőket...). És akkor még örülhetek, ha "csak" a tanácsadást nem fizetik ki, és médiaköltség (amit már ki kellett fizetni) nem ragad be.

Nem jó ez így, valahogy megfogja a munkát, és akadálya a fejlődésnek is. Elviekben tök jól állunk, a gyakorlatban meg egyensúlyozni kell.

Ez alapján azt érzem, hogy válság van, még mindig. Lehet, makroszinten már látjuk a fényt az alagút végén (vagy reménykedünk, hogy az nem a mozdony fénye), de itt, mikroszinten, a mindennapokban még szívunk ezerrel.

Legyen már vége.