Sokan a #megafaktor címkével jelölik a twitteren azokat a bejegyzéseket, amik az X Faktor és a Megasztár műsorokkal kapcsolatosak. Ez a két műsor mindenképpen az ősz slágere, és megmondom őszintén, még tavasszal úgy döntöttem, kivételesen végig is nézem mindkettőt. Ennek elsősorban nem szakmai okai vannak - egész egyszerűen gyarló módon érdekel -, de természetesen nem tudom nem szakmai szemmel is nézni.

Ez alapján kialakult bennem egy kép. Részben a műsorokról, részben az eredményekről, részben az eredmények fogadtatásáról. És bár nincs vége egyiknek sem, még van néhány óra, amit "ki kell bírni", de azért az összkép már látható.

Először is egy kis nem internetes, de szakmai észrevétel:

Mindkét műsor profi. Alapvetően és elsősorban ez az, ami látszik rajtuk. Máshogy működnek, máshol vannak a hangsúlyok, de nagyon profi munka mindkettő. Ez alatt azt értem, hogy minden a helyén van, mindenki tudja, mit kell tennie, nincsenek nagy bakik, és ami a fő: hétről-hétre milliókat ültetnek le a tévé elé. Tehát érdekes, még akkor is, ha rengeteg benne az üresjárat.

(Mi nem nézünk a gyerekekkel közösen este tévét. Ezért csak akkor tévézünk, ha már ők lefeküdtek. Ilyenkor jobbára felvételről nézzük meg azt, ami érdekel. Nagyon nagy találmány a HDD-s DVD felvevő: az éppen felvett műsort már menet közben el tudjuk kezdeni nézni az elejétől. Viszont a semmitmondó szövegeket, az érdektelenül unalmas kisfilmeket áthajtjuk. És nem egyszer behozzuk a másfél órás "később kezdést"...)

Persze még oldalakat lehetne írni a fenti kijelentést árnyalva, de azt meghagyom másoknak, vannak erre egészen kiváló szakblogok. Áttérek inkább az internetre.

Ami gyakorlatilag nincs. Egyik műsor számára sem terep az internet, bár a Megasztárban többször felmerül (és ilyenkor mindig rá kell döbbenjek, hogy pl. az egyébként nem egy konzervatív Friderikusz mennyire nem ért ehhez a területhez), és az RTL Klub úgy egyébként a háttérben komolyan foglalkozik vele. De.

Miközben mindkét csatorna komolyan készült és a neten megnézhetőek a korábbi műsorok, interjúk, érdekességek, addig a műsorban nem aktivizálják a nézőket, ráadásul - és ez talán a legfurcsább - nem is nagyon tudnak kilépni a megszokott kereteken. Ebben talán az egyetlen kivétel az RTL Klub: nagyon komoly Facebook page-ek működnek, legendásan nagy pl. Király L. Norbert rajongói oldala. Ráadásul kellemes poén a nevében lévő L betűt Like-ra fordítani.

Láthatóan (és a háttérből tudhatóan) komolyan foglalkoznak ezekkel az oldalakkal, külsős emberek építgetik, etetik tartalommal. És ez így jó, így helyes. Így kellene.

Pl. így kellene felpakolni az elénekelt dalokat azonnal a YouTube-ra. (Update: van az X-nek saját csatornája. De valahogy nem azt nézik az emberek...) Hogy mást most ne is mondjak (bár szívesen elmesélem ezt személyes bármely tévé illetékesének is).

Tehát az internetes jelenléten volna még mit faragni. Például a versenyzőknek, mint önálló brandeknek a tudatosabb és profibb felépítése. Nemcsak a 2-3 "könnyű esetnek", hanem mindnek. Mert ebben volna fantázia és pénz is. Ahogy sok egyéb lehetőségből sem csinálnak pénzt, egyébként. Legalábbis nem láttam Király L. Norbis bögrét vagy Nikolasz sapkát kalapot a karácsonyi hirdetések között... Vagy csak én vagyok figyelmetlen?

Végül néhány szubjektív megjegyzés:

Olyan érzésem van, mintha a netes hozzászólási lehetőségek szintetizálnák a butaságot. Úgy általában is, de ezen műsorok kapcsán igazán. Ezek a műsorok ugyanis nem zenei tehetségkutatók, nem a legjobb hangú énekest keresik. Ezek a műsorok szórakoztatni akarnak, érzelmeket kiváltani. Mert ezzel lesz nézettség, ami direkt pénzbe lefordítható.

Tehát elvárni az ilyen-olyan zenei szakmaiságot, az ilyen-olyan hitelességet vagy ne adj isten pártatlanságot egész egyszerűen a műfaj félreértelmezése. Ez kérem egy cirkusz, ahol van nevető bohóc, van síró bohóc és van porondmester is. A műsor készítői szerint is ez nem tehetségkutató, hanem sokkal inkább valóság show.

Vagyok annyira cinikus, hogy azt gondoljam: minél nagyobb a botrány, minél nagyobb a felháborodás, annál boldogabbak a producerek. És talán az sem véletlen, hogy egyik műsorban sincs sima útja senkinek a döntőkig, és "nagy nevek" kiesnek, kiestek. Mert ez így dráma.

Előadás ez emberek, cirkusz, az utolsó szögig megrendezve. És mi vagyunk benne a díszlet igazán. Semmi más dolgunk nincs, mint felháborodni, nevetni, sírni - és küldeni az sms-t. Emelt díjasan, természetesen.