Ha a kommunikáció félre megy, vagyis nem működik, annak az egyik oka az lehet, hogy a két fél nem egy nyelvet beszél. Ez lehet ugye konkrétan a beszélt nyelvből eredő eltérés, de lehet mélyebb ok is.

A beszélt nyelvet is félre lehet érteni, akkor is, ha ugyanazt a nyelvet beszéljük. Nekem mást is jelenthet az, hogy "sirály", mint anyukámnak. Ugyanis a tizenévvel ezelőtti szlengben a "sirály" jelentése a "király" vagyis "nagyon jó" jelentéssel bírt, míg anyukám számára ez csak a madarat fogja jelenteni.

Amikor mélyebb okokra gondolok, akkor nem ezt a felszínes szlengből, beszélt-értett nyelvből eredő különbözőséget gondolom tovább, hanem neveltetésből, tapasztalatokból álló különbségeket. Az értékek szintjén lévő különbséget. Azt a fajta különbözőséget, amikor az üzenet közlője feltételez olyan tudást, feltételez olyan erkölcsi, ismeretbeli szintet, amin ő is van, és így fogalmazza meg az üzenetet - miközben akik a befogadók, egészen máshogy látják a dolgokat.

Tipikus és látványos példa erre a letöltések elleni harc. A hatalmi érvek mellett érzelmi és észérvekkel is próbálkoznak a kiadók, amik soha nem tudnak betalálni: a befogadók ugyanis nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy számukra értéktelen zenekarok bajba kerülnek, számukra jelentéktelen emberek elveszítik a profitjukat. Nem érdekli őket. El sem jut az üzenet lényege hozzájuk.

Ez az egész gondolatmenet most a nagyhatalmú médiás vízfej, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legutóbbi közleménye kapcsán jutott az eszembe. Az ugyanis látszik, hogy nem igazán értik, mi is a baj azzal, hogy egy angol (szleng)nyelvű szám miatt marasztalták el a Tilos Rádiót. Annyira nem értik, hogy képesek voltak tovább rontani az egész helyzeten, és egy közleményben reagáltak az őket ért vádakra.

Ez a közlemény viszont nemcsak arrogáns és érezhetően lenéző (ráadásul pontatlan is), hanem gyakorlatilag céltalan. Pontosabban még véletlenül sem fogja a kívánt célt elérni. Nem fogjuk e miatt jobban szeretni az NMHH-t, sőt, még jobban fogjuk utálni őket.

Az NMHH házhoz jön a lófaszért: ahelyett, hogy hallgattak volna, még rátettek egy lapáttal, és pontosan megmutatták, mennyire nem értik azt a közeget, amit nekik kell szabályozniuk. Fogalmuk sincs arról, hogyan gondolkoznak az emberek, fogalmuk sincs arról, hogyan kellene ebben a megváltozott médiamixben bizalmat építeniük.

Ugyanis pár dolog megváltozott.

- Nem szeretjük a hatalmasságokat, a hivatalokat.

- Nem hiszünk azoknak, akik jogi szövegek mögé bújnak.

- Nem fogadjuk el azokat az üzeneteket, amelyekben nem egyenrangú félként kezelnek minket.

És ennek amúgy semmi köze nincs a politikai pártállástól. Az NMHH-val nem az a baj, hogy Fideszes vagy KDNP-s vagy mittudoménmilyen pártállású lenne. Az NMHH-val az a baj, hogy olyan módon kommunikál, ami 30 évvel ezelőtt volt megszokott.

Közben meg eltelt 30 év. Egyáltalán nem kedves hivatalnok hölgyek és urak! Tessenek egy kicsit szétnézni a való világban, tessenek már egy kicsit tanulni, milyen ez a világ!

Aztán lehet közleményeket irogatni. Addig meg jó lenne végre elhallgatni.