Részben egy véletlen, részben kedves feleségem ügyes szervezése okán sikerült a nagy meleget úgy kifognunk, hogy most vagyunk Keszthelyen nyaralni. Az elviselhetőséget a keszthelyi Városi Strand biztosítja, egyrészt az van legközelebb, másrészt van medence és ingyenes nagy csúszda is. A strand viszont elég nagy, egész pontosan hosszú.

Mi egy kicsit a kertek alatt, egyfajta ho shi min-i úton keresztül közelítjük meg a helyet, a hátsó bejáraton keresztül. Ez, mint kiderült, több ok miatt is hasznos.

Egyrészt a tömeg nem lett okosabb az elmúlt években: továbbra is a főbejárathoz közel tömegelnek, így ott szinte talpalatnyi hely sincs, szívják egymás lábszagát napozás címen. Szemben a strand hátsó részével, ahol van tér, hely, árnyék, és némileg nyugisabb is.

Másrészt ez a fajta tömegelrendezés egy sajátos kis piaci helyzetet is kialakított: a főbejárathoz közeli vendéglátó helyeknél sokan vannak, hátrébb kevesebben. És ezt nem lehet reakció nélkül hagyni: ahogy az ember távolodik a főbejárattól, úgy válnak egyes ételek és italok egyre olcsóbbá. Lángos, sültkrumpli és így tovább: alkalmazkodtak az adottságokhoz.

Ami nincs, és talán ez valahol érthető is: a távolabbi helyek nem reklámozzák magukat elől. Gondolom, ennek részben az az oka, hogy az elől lévők ezt nem néznék jó szemmel (vagy megegyeznek az üzemeltetők). De a piaci árak ilyenfajta kialakulása nagyon tanulságos: ha egyfajta szabadverseny alakulhat ki, akkor az bizony ki is alakul. Nincs különösebb szabályozás, mint a nagy fesztiválokon, és máris a vevők járnak a legjobban.

Ja, igen. És udvariasak és készségesek az eladók. Ja, persze, hátul. A főbejárattól messze.