A hagyományos, sugárzott média, vagyis a tv és a rádió egyértelműen olyan szolgáltatások, amiből jó esetben egyszerre csak egy valamit tudunk "fogyasztani": egyszerre egy csatornát nézünk, egy csatornát hallgatunk. Nincs megosztás, maximum kapcsolgatás ide-oda.
Persze ezek mellett lehet mást is csinálni: újságot olvasni, internetezni. Vagyis létezik a párhuzamos médiafogyasztás, így ad abszurdum napi 30 órát is tudunk "információt enni". Persze ennyit nem szoktunk. Nem szoktunk, mert jobbára adott az az időmennyiség, amit egy-egy tevékenységre fordítunk.
Amíg az interneten célirányosan keresünk valamit, addig minden szolgáltatásnak azonos az esélye: egy hírt, információt majdnem mindegy, hol találjuk meg, ha az fontos, érdekes vagy hasznos - és mindenek előtt pontos, hiteles. De amint elkezdünk szórakozni, rögtön időzavarba kerülhetünk. Egy hosszabb cikk elolvasása, egy online játék vagy egy testesebb videó megnézése bizony mind olyan tevékenység, ami viszonylag sok önálló időt igényel. És ezt a véges időből tudjuk elkölteni.
Így aztán amikor egy-egy szolgáltatást megismerünk és elkezdünk használni, azonnal adunk valamit: az időnket. És sok esetben ezzel el is veszünk másoktól. Tehát amikor arról beszélünk, hogy egy új szolgáltatást indítunk, akkor bizony nemcsak egy újabb szereplő leszünk, hanem azonnal mindenki versenytársa: időt akarunk magunknak. A felhasználók idejét.
És ezért tévedés azt gondolni, hogy az internetes szolgáltatások szépen, békésen elférnek egymás mellett. Főleg, ha ugyanarra a funkcióra, ugyanarra a tevékenységre vannak kihegyezve. Még a híreket is a számunkra preferált helyeken olvassuk, a közösségi szolgáltatásokat pedig pláne ott használjuk.
És ez az, amiért nagyon fontos a Google+ és a Facebook "csatája": a harc elsősorban arra megy ki, ki tud többet szerezni hosszú távon a felhasználó idejéből, vagyis ki tudja jobban lekötni a felhasználókat. A Google-nek eddig ugyanis egy szegmens - a közösségi szegmens - nagyon hiányzott.
Nálam egyébként egyelőre vesztésre áll a G+, sokszor napokig nem lépek be, pedig az egyik böngésző fülön ez is nyitva van, tényleg csak egy kattintásnyira. De valamiért csak ritkán adok nekik erre is az időmből. Persze ez változhat. Számos példát látunk arra, hogy akár hónapok alatt tömegek vándorolhatnak egyik szolgáltatásról a másikra, és a korábban az idejükkel kitüntetett oldalak hirtelen kiüresednek.
Vagyis minden lehetséges. És mindenkor.
Utolsó kommentek