Szemét szakma a miénk, ha jobban belegondolunk, igen. Hiszen mit csinálunk? Megpróbálunk eladni dolgokat úgy embereknek, hogy lehet, arra az ég egy adta világon semmi szükségük nincs. Sőt, néha elkérjük tőlük a legféltetettebb kincsüket is: a személyes adataikat. Cserébe adunk üveggolyót, ahogy tették anno az amerikai honfoglalók az indiánokkal.

És miért tesszük ezt? Miért vagyunk képesek és hajlandóak etikátlan dolgokat művelni? Pénzért, természetesen.

Persze az, hogy mi etikátlan, természetesen nincs definiálva. Általában arra mondjuk azt, hogy etikátlan, ami bár törvényes, de mi úgy érezzük, hogy mégsem lenne szabad ilyet csinálni. Ez az egész a Facebook-os indián játék miatt merült fel: etikátlannak tartják sokan, mert a játéknak nincs köze a cég tevékenységéhez, illetve etikátlannak tartják, mert adatokat szerez. Hmm. Szerintem meg nem volt etikátlan, mert amit ígért megtartotta: azt mondta, megmondja mi az indián neved, és ezt meg is tette. Cserébe két dolgot kért: Like-old az oldalát és engedd meg, hogy kirakja a faladra a Facebook-on a képet és a rövid üzenetet. De erre előre rá is kérdezett, engeded-e. Ez így etikátlan lenne? Melyik része? Én nem értem. Azt értem, hogy nem tetszik sokaknak, nade hogy etikátlan? Hát...

Másrészt ezen a vonalon: amit a marketingben teszünk, akkor ezek szerint az sok esetben etikátlan, hiszen kihasználjuk az emberi hiszékenységet és figyelmetlenséget. Azt sugalljuk a reklámokban, hogyha ezt vagy azt megveszed, akkor attól több, jobb, sikeresebb, boldogabb stb. lesz. Mi ez, ha nem az emberek totális átverése? Most őszintén: az ultraszuper, adagokba csomagolt mosószertől leszünk jobbak, mintha hagyományos mosóport vennénk? Az határozza meg a boldogságunkat, hogy a Barátok köztet nem egy 37 centis hagyományos tévén nézzük, hanem egy 42 colos 3D-s áramfalón? Tényleg ezt jelenti a boldogság? Ugye, nem. De mi, marketingesek ezt sugalljuk. Azt mondjuk, fogyassz, mert arra van szükséged! Etikátlan ez? Sokak szerint igen.

Az volt a furcsa számomra a fent említett Facebook kampányra kapott kommentekben, véleményekben, hogy sokan úgy tettek, mintha most ébredtek volna fel, és amikor elaludtak, akkor még egy reklámmentes világ vette volna körül őket. Hiszen rácsodálkoztak, hogy jé, ez úgy reklámoz, hogy valamit belecsomagol valamibe! Nahát!

A marketing csúcsa egyébként az, amikor vágyat ébresztünk az emberekben. Amikor nem azt mondjuk, vedd meg a termékemet, mert az neked hasznos, hanem amikor elérjük azt, hogy kelljen neki a termékünk. Nem azért, mert ez racionális, hanem azért, mert kell. Csak. Hogy legyen. Ez a fogyasztás csúcsa, nem igaz?

Erre a kedvenc példám az alábbi videó:

Ugye milyen ügyes? Íme a sármos francia pasi, akihez szívesen hasonlítanánk, és íme az ő emocionális döntése. Reklám ez a javából! És oda üt, ahol a legjobban fáj: a férfiasságunkra. Már régen nem az autóról szól a történet, hanem a zsigerekről. Már régen nem az érdekel, hogy eljutok-e A-ból B-be, hanem az, hogy juthat-e nekem ebből az életérzésből!

Ügyes. És ilyeneket csinálunk, nap mint nap. Mennyivel rosszabb ennél az, ha a Facebook-on olyan aktivitást csinálunk, ami éppen tartalmilag nem kötődik a céghez, csak formailag?