Tanácsadóként nagyon sok és nagyon sokféle ügyféllel találkozom. Vannak, akik képzettek a marketing területén, ismerik az online világot is. Mások számára ez a terület igazi fehér folt. És vannak sokan olyanok, akik itt-ott felszedtek tudást, egyes területekhez értenek is, vannak saját tapasztalataik - és ezeket a saját tapasztalatokat aztán kivetítik mindenkire.

Érdekes, hogy ez az átmeneti csoport nem igazán tipizálható. Vannak köztük kisvállalkozások vezetői, közepes cégek marketingesei, más területről a marketing felé kacsintgató tanácsadók, sőt, megmondóemberek is. Amiről könnyen megismerem őket, az elsősorban az, amit mondanak, amihez ragaszkodnak: mindig van egy olyan konkrét eszköz, ami a tuti megoldás, a marketing Szent Grálja, a Bölcsek Köve. 

Az, hogy mi ez a konkrét eszköz, természetesen változik. Van, aki szerint az e-mail marketing, és minden ami ezzel jár: adatbázis marketing, partner marketing, hírlevelek, eDM-ek. Van, aki szerint a tuti megoldás az AdWords, és ez a jó hirdetési eszköz, minden más csak átverés. Van, aki szerint a jövő a mobilban van, és aki nem arra fejleszt, az menthetetlenül lemarad. Más szerint a közösségi média mindennek az alfája és omegája, aki nem profi a facebook-on, az olyan, mintha élve temetné el magát. A sor folytatható, gyakorlatilag minden kicsit is hatékony online eszköz valakinek a kedvence.

Ezzel addig nincs is baj, amíg nem ragaszkodik valaki görcsösen a saját vesszőparipájához. Amíg elfogadja, hogy lehet, másnak éppen nem arra van szüksége.

Mondok egy példát. A helyzetem, a cégünk mérete, a tevékenységi körünk alapján minden további nélkül használhatnám az e-mail marketinget önmagunk reklámozására. Fasza kis semmitmondó pdf-eket gyárthatnék, amit e-mail címért cserébe adhatnék, és írogathatnám a heti, havi hírleveleket, soha-vissza-nem-térő ajánlatokat, világmegváltó ötleteket. Igen, ez egy olyan út, ami sokaknak működhet.

De én nem ezt az utat választottam. Nekem a reklám ez a blog, ez adja az ismertséget, ezen keresztül juthattam el konferenciákra, majd a konferenciák adták a második lökést, és ezzel szépen jönnek, jövögetnek az ügyfelek (köszönet érte). Nem írok hírlevelet, és bár van a weboldalunkon feliratkozás, de egy fia mail nem ment még ki. Tervezgettem én, persze, de aztán mégse. Nem is kell.

Nem vagyok amúgy egyedül ezzel a módszerrel, Doransky, Pollner és még mások is így építik (kezdték építeni) a megrendelői köröket. És akkor most ez lenne a tökéletes megoldás? A fenéket. Ez egy lehetséges módszer.

Nem szabad ragaszkodni egy megoldáshoz. Ami egyik cégnek működik, az nem fog szükségszerűen működni egy másiknak. Egyszer volt egy ügyfelem, akinek a célcsoportja elsősorban olyanokból került ki, akik internetet nem használnak, vagy legalábbis nem rendszeresen (nem napi szinten). De ez nem zavarta az egyik gurut, lazán eladott neki e-mail küldő rendszert, hogy az majd mennyire jó lesz neki. Hát, könnyű belátni, nem ez a tuti megoldás ebben az esetben...

Az eszköz fetisizmus veszélyes. Ha valaki ezt tanácsként adja, még veszélyesebb. Nem szabad abba a csapdába esni, hogy szolgaian másoljunk másokat. A marketingben nem tudjuk megúszni azt a lépést, amikor magunknak, a saját céljainknak megfelelő eszközöket választunk ki. Forrásokból dolgozhatunk, de itt a hozzáadott érték hiánya bizony profitvesztéssel fog járni.

És még így sem biztos, hogy ezt végrehajtva hátradőlhetünk. A piac folyamatosan változik, és a ma még működő eszköz holnap már rossz lehet. Az is lehet, tovább akarunk lépni, és nem elég több emailt küldeni, vagy több hirdetést venni - ezzel nem lehet minőségileg fejlődni. Meg kell tanulnunk tervezni, és meg kell tanulnunk azt is, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen egy-egy megoldáshoz.

Nem szabad eszköz fetisisztának lennünk.