Az énmárkát, vagyis a personal brandinget tanítottam a hallgatóimnak az utolsó órán. Ebből már nem kell vizsgázniuk - legalábbis nálam. Az énmárka vizsgája az után kezdődik, hogy levizsgáztak. Az életben, a munkában.

Ennek kapcsán aztán meg is kérdeztem, kinek hány ismerőse van Facebook-on, és nem volt olyan, akinek száznál kevesebb. A legkevesebb ismerőssel "büszkélkedőnek" is kb. 150 ismerőse van a Facebook-on. Ami nem kevés, ennyivel már el lehet indulni a világhír fel!

Persze akkor, ha kitalálod magad, ha van történeted, üzeneted, és merszed kiállni a sokaság elé, és elkiáltani magad:

Hé, világ! Itt vagyok!

És ha mered magad sztárolni. Idehaza talán ezt a legnehezebb: az önmenedzselésből azt megtanulni, hogy sztárként tekinteni saját magunkra. Nem lekicsinyelni az eredményeinket, nem elhallgatni, ha mi jobbak vagyunk, hanem igenis megmutatni magunkat a világ előtt. Kiállni, és azt mondani:

Hé, világ, idenézz! Jobb vagyok!

Ha van benned érték, ha van benned tudás, ha van benned olyan valami, amiben úgy érzed jobb vagy, amiben úgy látod, más vagy, máris érdemes elindulni a személyes márka felépítése felé. Mert ez sokkal többet érhet, mint egy jól tejelő, zsíros állás, hiszen nem a pozíciód miatt fognak szeretni, hanem saját magadért. Nagyon fontos különbség ez, és csak az fogja ezt tisztán látni, aki előtt már becsukódtak kapuk, akik mellől eltűntek a haverok, ismerősök, az úgynevezett barátok, amikor hirtelen megszűnt a vezetői állása az akármelyik multinál, és saját cégbe kezdett. Az énmárka megvéd az ilyen helyzetektől is.

Erről tanítottam hát az Edutuson, a harmadéves e-kereskedelem szakosoknak az utolsó órán. Aztán írták meg a tesztet. De ezt inkább ne bolygassuk...