Azt szokták mondani, ha megtámadnak valami hülyeségért, akkor az azt jelenti, sikeres vagy. Én azt látom, ez nagyon igaz. Néha bele-belefutok olyan furcsa beszólásokba, olyan kis trollkodó tréfákban, amikből süt a rosszindulat, és érzem belőle azt a fajta lenéző irigységet, ami miatt mégcsak veszekedni sincs ezekkel kedvem.
Néha itt olvashatom ezeket, a blogomban, mint kommentek. Máskor más platformokon futok bele. De jobbára még bosszantani sem bosszantanak, egyszerűen csak az élet részének tartom, a munkám velejárója. Én alapvetően egy bohóc vagyok, kiállok, és megpróbálom szórakoztatni az embereket - konferencián és itt a blogon is. Szakmai bohóc, hiszen nem a humor a kenyerem, hanem valamilyen szakmai téma.
Bohócként pedig el kell viselnem a kritikát, és szerencsére ez megy is, kellő iróniával és persze öngúnnyal. Ugyanakkor azt látom, hogy ez nem megy mindenkinek, és hajlamosak megsértődni ezeken az amúgy arcokhoz nem köthető beszólásokon. Sajnálom azokat, akik bosszankodnak, hiszen ez csak olaj a tűzre: a trollok olyanok, mint a buta kisgyerekek falkában. Azt cikizik, aki erre reagál, akit ezzel tényleg meg lehet bántani.
Valójában ezt önmagában nem is akartam leírni, de most azt látom, hogy elég elvtelen módon támadnak be ugyanilyen technikával üzleti dolgokat. Ez viszont nem egyszerű trollkodás, ez már valahol üzleti gazemberség. Nem, most sem a kritikával van gondom, de az, ha valaki kritikusan viszonyul valamilyen jelenség irányába, jó lenne, ha vállalná az arcát. És ha a megrendelőnél bepróbálkozik, akkor főleg. Nem vagyok a vita ellen, de legyen ott a másik fél is.
Ez az eset most nem engem érintett, csak volt szerencsém rálátni. De valahol nagyon zavar ez a jelenség. Annyira kicsi lenne a piac, hogy aki kicsit is sikeresebb, azt érdemes nem piaci eszközökkel megpróbálni lejáratni? Oké, persze, naív vagyok, értem én... De akkor is. Ezt tényleg így kell?
(A kép forrása.)
Utolsó kommentek