Bojár Gáborral, vagyis Mr. Graphisofttal van egy interjú a NOL-on. Érdemes elolvasni, sok jó dolgot mond, például az oktatásról is, de amit én most szeretnék megmutatni, az egy olyan része, ami a szemléletmódról szól. Nagyon hasznos, nagyon tanulságos, és megszívlelendő. Azt hiszem, nem is érdemes tovább kommentelnem:

Az üzleti világban akkor vagyok sikeres, hogyha a vevőm sikeres. A vevő elismerését akkor szereztem meg, ha használják azt a terméket, amit megterveztem és gyártok. Tehát nem a szakma elismerésére hajtunk az üzleti világban, hanem a piac, azaz a hozzá nem értő, laikus vevő elismerésére. A felsőoktatásból ez az értékrend hiányzik. A diákok úgy kerülnek ki a felsőoktatásból, hogy a szakma elismerésére törekszenek. Egy mérnök olyan terméket fog tervezni, amit a másik mérnök tud értékelni. Egy programozó olyan szoftvert szeretne írni, amin a másik szoftvermérnök látja, hogy jól van megtervezve, szépen strukturált, megfelelően használja a memóriát és a processzort, netán a felhasználói interfész is elegáns. Na, és használják? Ezt nem szokták értékmérőnek tekinteni.

- Ebben volt más a Graphisoft?

- Még a Graphisoft előtt elmentem a Geofizikai Intézetbe szoftveresnek, mert fizikus állást nem kaptam, annyira jó nem voltam. Attól voltam boldog, hogy azok a geofizikusok, akik abszolút nem értettek a szoftverhez, használni tudják, amit csináltam, és egyszer csak elkezdtek a méréseik eredményesebbek és hatékonyabbak lenni. A szakma elismerése is fontos, de másodlagos a vevő elismerése mögött. Akkor kerülne közelebb a felsőoktatás a piac igényeihez, ha már a felsőoktatásban megtanítanák a piacot tisztelni. A Graphisoft sikere egyértelműen ezen a szemléleti váltáson múlt, egy idő után már nem arra voltak büszkék a programozóink, hogy milyen szépen írták meg az ArchiCAD-ot, hanem arra, hogy a felhasználók az ArchiCAD-dal milyen szép épületeket terveznek. Ettől lett a termék jó.

A fotó a NOL cikkből van.