Amikor a közösségi média kommunikációval elkezdtem foglalkozni, belefutottam értelemszerűen a szóbeszéd marketingbe, majd annak a nemzetközi szervezetébe, a WOMMA-ba. A WOMMA oldalán pedig az etikai kódexekbe.
Lehet, én vagyok a túl szigorú, de ezek után nem vállalok el semmi olyan kampányt, aktivitást, ami a kamu véleményekre, a fizetett forradalmárokra épít. Pedig számos olyan megkeresésünk van a mai napig, hogy a negatív jelenlétet olyan bejegyzésekkel próbáljuk megváltoztatni, amiket mi írunk, és ami pozitív. Ilyen megkeresésekkor mindig elmagyarázom, hogy ez az út miért veszélyes és miért nem javaslom. Van, aki elfogadja, és vállalja az elsőre nehezebbnek tűnő etikus utat, és van persze, aki megy oda, ahol neki megoldják az álkommentelést.
De ahogy élesedik a verseny, úgy futok bele egyre többször kamugyanús dolgokba. A kedvenceim a különböző webáruházak álkommentjei és az éttermek egy részének Facebook oldalain az álvélemények. Ezekben az a legszebb, hogy tényleg minimális odafigyeléssel ordít róluk, hogy hamisak. Például amikor egy webshopon anonim néven jelennek meg pozitív vélemények - de persze én csak akkor írhatnék véleményt, ha regisztrálok...
Ezekkel az kamukkal az az igazi baj, hogy az adott céggel illetve oldallal kapcsolatos bizalmat rombolja. Mert aki rájön, hogy amit lát, az nem igaz, az azt sem fogja elhinni, ami egyébként igaz lenne. Hiszen a weben pontosan annyit tudunk, annyi az ismeretünk, amennyit a képernyő mutat. És ha kamut látunk, akkor a kamu lesz az, amit gondolunk egy cégről.
Tudom, a helyes út hosszabb. A vásárlói panaszok kezelése, a felmerülő problémák megoldása rövidtávon fájdalmas is lehet. És ez nagyon sokszor nem marketing: vevőkezelés, termékminőség, eladói viselkedés. De ha ezeket nem oldjuk meg, hiába a kamukommentek, nem lesz jobb a cégünknek. Hiszen akkor már nem azt fogja gondolni az ügyfél, hogy hibáztunk. A kamu után az ügyfél azt gondolja: hazudunk. És akkor jajj lesz nekünk.
Utolsó kommentek