Idén több olyan kutatásnak is az alanya voltam, amely azt próbálta kideríteni, ki mennyire véleményvezér a hazai interneten, illetve mit tud segíteni egy véleményvezér. Az egyik egy hálózatkutatás a Maven7 által, a másik Dunder Krisztiánék MentorFM-hez kötődő kísérlete, a harmadik Lévai Richárd közösségi kampányában való részvétel volt. A mai Kreatív workshopon, ahol a hálózatkutatásról volt szó, többek közt ezek is felmerültek egy beszélgetésben.
Ahogy így elmondták Krisztiánék és a moderátor ezeket, egyre jobban úgy éreztem magam, mint az a bizonyos kísérleti egér a labirintusban. De sokkal inkább szeretném azt gondolni, hogy én vagyok a nagyon okos Algernon, sőt, még inkább Douglas Adams fehér egerei, akik azzal, hogy hagyták magukat, hogy kísérletezzenek rajtuk az emberek, valójában kísérleteztek az embereken.
Mert valójában ezekből a kísérletekből elég sokat meg tudtam tanulni. Először is, a valódi hálózati hatás nehezen mérhető: Krisztián elmondása szerint tovább tartott kitalálni, mint leprogramozni az ő mérésük hátterét, de még így is elég sok pontatlanság maradt a megoldásban, és saját véleményem szerint inkább a véletlen, mint a valós erő befolyásolta az eredményt - ezt egyébként ő is többször megerősítette. Cserébe nem is csináltak toplistát csak általános, de hasznos következtetéseket vontak le.
A Maven7 féle kutatás nem a közvetlen hatást, hanem egyes emberek említését mérte. Bár itt született lista, és azt én vezetem, mégis azt gondolom, kritikusan kell ezekkel a számokkal is bánni: az, hogy kiről mennyi említést talált a Google, nem egyértelműen abból következik, ki mennyire ismert, sokkal inkább abból, ki mennyire aktív. Én, a Pontolo.hu körüli feladatok miatt, pont jókor szerepeltem sokat hírekben... Persze ettől még örülök az eredménynek, és az egóm nem bírja ki, hogy ne használjam az önéletrajzomban.
Gyakorlati szempontból a legfontosabb talán Lévai Ricsi megoldása volt, hiszen valódi termékre valódi pénzt akart összeszedni, hálózati támogatással. És működött, tehát kapott olyan segítséget, ami elégséges volt a cél eléréséhez. Ebben is résztvettem, és állítólag nem rossz eredménnyel, de lista itt sincs. (Nem is baj.)
Tehát a mérhetőség nem egyszerű, hiszen nem mindegy, mit mérünk!
A fentiekből látszik a másik fontos tapasztalat is: üzletileg az a dolog fog működni, aminek van valódi értéke, és ahol a résztvevők tudnak arról, mire megy ki a játék. Vagyis az a jó, ha a fehér egereket beavatjuk a kísérletbe.
De ami a legfontosabb: a hálózatkutatáson, a hálózati hatáson alapuló marketing működik. Nem kísérletezés ez már, hanem egy eszköz, egy olyan eszköz, amivel érdemes lesz egyre többször élni. És még egy fontos dolog: ha az ember hálózati csomópont, el kell fogadnia, hogy könnyen válhat fehér egérré.
Úgyhogy kérem a sajtot!
Utolsó kommentek