Van az úgy, hogy hibázunk. Mint ügynökség, ha hibázunk, az mindig ránk száll. Mindig. Akkor is, ha nem a mi alvállalkozónk hibázik.

Mint tanácsadó ügynökség sokszor vállalunk el úgy feladatot, hogy nem mi hozzuk az ügyfélnek a partnereket, hanem az ügyfél által választott partnerekkel dolgozunk. Például webfejlesztővel, grafikussal, programozóval. De a helyzetünkből fakadóan nekünk kell őket is irányítani, feladatot kiadni. Aztán ha jól dolgoznak, mindenki boldog. De ha nem...

Én nem szeretek másra mutogatni, nekem kellene észrevenni a hibát. Ami nem mindig sikerül. Néha azért, mert nem értünk hozzá, néha azért, mert nem is gondolunk rá. Mert olyan is előfordul, hogy az ügyfelünk egy alvállalkozójával összeveszik, és olyat tesz, ami a mi munkánkra is kihat. És ilyenkor vagy elmondom hosszan, hogy tetszettek volna mással dolgoztatni, vagy nyelek egyet. És néha emiatt elveszítek ügyfelet is. Mert ez ezzel is járhat.

Mi a megoldás? Alapvetően egy jó protokoll, egy olyan munkafolyamat, ahol mi is ellenőrizzük az ügyfél által hozott partnerek munkáit. És ami még nagyon fontos: tanuljunk a hibáinkból. Most én is ezt fogom tenni egy konkrét esetben: kiépítek egy plusz ellenőrzési folyamatot és megpróbálom minimalizálni a hiba okozta károkat.

De persze ez nem jó senkinek. Nem jó az ügyfélnek, mert valóban hiba történt. Nem jó nekünk, mert csorbul a hitelünk. És személy szerint nem jó nekem se, mert minden ilyet magamra veszek. De szerencsére már megtanultam, hogy végső soron minden ilyen eset tanít.

Jó lenne valami pozitív dologgal zárni ezt a bejegyzést, ezért azt mindenképpen elmondom: vállaljuk a felelősséget. Nem tehetjük meg, hogy másokra mutogatunk, nem tehetjük meg, hogy nem ismerjük el azt, hogy hiba történt. Mert a cél nem az, hogy megtaláljuk a felelősöket, hanem az, hogy végül mindenki elégedett legyen. És ez fokozottan igaz, ha a történet végén az is kiderül, hogy mi is hibáztunk. Mi sem vagyunk tökéletesek.

De azért törekszünk rá.