
Nagyon sok dolog változott az elmúlt 15 évben a kommunikációban. Az egyik legfontosabb változás az elérhető és valóban elért, megkapott információk hatalmas tömege. Ez a hatalmas mennyiségű információ mára egyre több ember számára válik kezelhetetlenné, így lassan kialakulnak azok az egyéni technikák, amikkel próbáljuk elkerülni ezt a dömpinget.
Miközben a "szemét" információ mennyisége nő, úgy nő az igény a nyugalomra is. A "szemét" persze sokféle lehet. Részben az elmúlt időben egyre nagyobb problémát jelentő álhíreket, részben a számunkra érdektelen reklámokat is ide kell sorolni. Ezek talán a leglátványosabb "szemét" információk, de legalább ennyire nyomasztóak azok a kvázi hírek is, amelyeknek csak a szórakoztatás, vagy csak a propaganda a célja. Egy-egy téma sulykolása ugyanis egy idő után nemcsak a konkrét arról szóló híreket teszi érdektelenné, de mindent, ami ezekből a csatornákból folyik.
Lassan annyi információt kapunk, hogy az agyunk kikapcsol, és vész-módba kapcsol. Már ha létezik egyáltalán ilyen mód.
A kommunikáció alapvetően egy elég egyszerű modellre épül. Érdemes megnéznünk, bár gondolom ez annyira közismert, hogy a blogom olvasóinak nem kell külön magyarázni:

(Forrás: Digitális Tankönyvtár)
Ami tehát változott, az elsősorban a ZAJ mértéke. Másodsorban az üzenet maga, és természetesen a médium is, ahol az üzenet megjelenik.
A preinternetikus időkben a médiumnak a feladata volt az üzenetek megszűrése, és egyfajta fojtószelepként is működött: nem engedett át mindent. Kapuőrnek neveztük, és az internet megjelenésével arról beszéltünk, hogy ez a kapuőr funkció megszűnt, és mára minden információhoz szűrés nélkül hozzá lehet férni. Akkor, 15 évvel ezelőtt, ez pozitív folyamatnak tűnt. Az információk demokratikus, szűrés nélküli hozzáférése a szólásszabadság egyfajta kiteljesedését jelentette sokunknak. Csak sajnos pár dologgal nem számoltunk.
A kapuőrök ugyanis amellett, hogy szűrték a zajt is, egyben kész híreket adtak át. Olyan kész híreket, amiknek a lehetséges valóságalapját maguk a médiumok biztosították. A kapuőr szerep eltűnése egyben azt is jelentette, hogy a befogadónak kell eldöntenie, mit hisz el. Nincs segítség. A gond az, hogy a változás nagyon gyors: a 15 év nem volt elég arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell egy információ valóságtartalmát megtudni. Így tudtak az álhírek teret nyerni. Erre már csak hab lett a kommunikációs tortán, hogy az álhírek fegyverként szolgálnak a kommunikációs és a hibrid háborúban, és az álhírek eszközzé váltak az amúgy minden oldalon gátlástalan politikai kommunikációban is.
A másik nagyon fontos változás a médiumokban történt. Mára a legfontosabb médiumok valójában nem is állítanak elő önálló híreket. A Facebook vagy a YouTube maga nem hírszolgáltató, "csak" közvetítő, de gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy újság vagy tévé csatorna. A hirdetési hálózatok (mint például a Google Ads / Adense) is médiumként működnek, miközben rengeteg különféle tartalmat "integrálnak". És az ilyen eszközök gátlástalanul helyeznek el hirdetéseket. Elvben mindenféle algoritmusok és mérések segítenek nekünk, hirdetőknek, marketingeseknek, de valójában fogalmunk sincs, mennyire pontos adatok alapján dolgozunk, nem beszélve arról a rengeteg kampányról, amelyeket alapvetően rosszul állítanak be a hirdetők. Elég csak a remarketing kampányokra gondolni, amikor olyan termékek hirdetései üldöznek bennünket, amiket már megvettünk.
Az egyik menekülési iránya az információt befogadóknak a hitelesség irányába a véleményvezérek, a befolyásolók (opinion leaders, influencers) felértékelődése. Mindig is itt voltak, volt szerepük, de általában egy-egy médiumhoz kötődve. Baló György (aki számomra is etalon volt a közszolgálatiságban) halála egyben egy olyan klasszikus influencer halála is, aki soha nem az önállóan megteremtett csatornájában közvetítette az információkat, hanem a hagyományos médiumokra építve. Mégis meghatározó szerepe volt, mégis egy nemzedék ismerte és tartotta hitelesnek (vagy politikai okokból hiteltelennek). A mai influencerek már nem olyanok, mint Baló. A mai influencerek elsősorban exhibicionisták, és csak másodsorban hírszolgáltatók. Egy TikTok sztár sztársága nem más, mint a személyisége. Egy youtuber népszerűsége csak részben az átadott információ, legalább annyira fontos a stílus és a körítés is. Ma már egy beszélő fej önmagában nem lehet elég.
Ezek az influencerek lettek az egyik "biztos pont" sokaknak. És ezzel együtt a klasszikus hírek kora is kezd eltűnni, és átalakul valami egészen mássá. Ma már aki kicsit is tájékozott szeretne lenni, bajban van: vajon amit egy weboldalon olvas, amit egy sajtótermék vagy tévé mond, az mennyire igaz? Az sem segít, ha minden oldalt figyelünk. A szerkesztés elve ugyanis mára nem a "máshogyan írom meg", hanem a "nem foglalkozom vele, nem írom meg". Így a hírek szükségszerűen egyoldalúakká váltak. Kevés a "zsinormérték" médium.
Ebben a megváltozott világban az információ szerepe is megváltozott. Míg korábban a tájékozottságot, a széles látókört segítette, addig mára a hitrendszerünk megerősítésében vesz részt. A mai információk sokszor másról és máshogy szólnak, minta az évtizedekkel ezelőttiek. Az információ is elöregedett, egyfajta őshüllővé vált. Menekülünk tőle, ha tehetjük, elkerüljük. Jobb a békés tudatlanság.
Persze pótcselekszünk, és vannak helyette más délibábjaink, amik helyettesítik a klasszikus híreket. Az influencerekről már írtam, de ide sorolom a chat-elést is. Sokkal több emberrel tartunk felületes kapcsolatot, megírunk ezt-azt, és elolvasunk ezt-azt. Részben így terjednek a számunkra fontos hírek. Aztán ide sorolom a felhasználók által előállított tartalmakat is: például a lakóközösségünk, kerületünk, városunk Facebook csoportját. De ezek sem hiteles információk, viszont legalább szűrtek. Azokról szólnak (jobbára), amik érdekelnek bennünket.
A korábbi fontos információ közvetítőktől pedig elfordulunk. Elfordulunk a hagyományos médiumoktól és elfordulunk azoktól is, ahol számolatlanul ömlik a "szemét". Például a Facebooktól is. Egyre több ismerősömnél látom, hogy egyre kevésbé használja a Facebookot. Szoftveresen korlátozza, mennyi időt tölt el, Facebook-mentes hétvégét tart, vagy egyszerűen megszünteti a hozzáférését. Menekül, mert ez a mennyiségű információ már fárasztó és időt rabló. Ráadásul csak rosszabb lesz a kedvünk, könnyebben leszünk depressziósak is ezektől.
A fiatalok pedig lényegében nem fogyasztanak hagyományos módon híreket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet őket elérni, de már nem egy hírportálon vagy egy tévéhíradóban fogjuk megtalálni őket. Viszlát, Index, viszlát Tények, viszlát, napilapok! Szép volt, jó volt, és még itt lesztek velünk, de nem a fiatalokkal.
(Mellékszál, de érdekes: a 13 éves lányom kérdezte meg pár hete, mit tudok a 13. cikkelyről, mert az neki nem lesz jó. Mint kiderült, több általa követett youtuber is foglalkozott a kérdéssel, és érdekelte, mi ez, és miért lesz vagy nem lesz elfogadva.)
Miközben az adat lett a XXI. század olaja, és valóban érinti mára a mindennapjainkat is, addig a kommunikáció teljesen átalakult, és még folyamatosan változik. Az információk helye és szerepe átértékelődött, a régi csatornák hiteltelenné váltak, újak pedig még nincsenek, vagy ha vannak, akkor is tanuljuk azok használatát. Azt gondolom, az elkövetkező 15 év erről fog szólni: hogyan fogunk információkat szerezni, miket tekintünk majd hitelesnek, és ezzel együtt mi lesz hatékony kommunikációs eszköz és mi nem.
Ez egyben a jelenleg ismert marketinget és a jelenleg ismert újságírást is teljesen megváltoztatja. Már látjuk a változást, de azt még nem, hol lesz ennek a vége. Egy biztos: az a fajta kíváncsiság, ami az emberi faj sajátja, velünk marad. Tudni szeretnénk, miről szól a világ, tudni szeretnénk, mi történik körülöttünk. Ez nem fog változni.
Utolsó kommentek