A marketing környezetszennyező. Lehetne ezt finomítani, lehetne ezt tompítani, de nem érdemes. Ahhoz ugyanis, hogy hogy ezen tudjunk változtatni, első lépésben el kell fogadnunk azt, ami van. Tehát, még egyszer: a marketing környezetszennyező.
Arról már írtam korábban, hogy milyen módon szennyezzük a környezetet, és arról is, mely területek az érintettek. Amióta ezeket a bejegyzéseket megírtam, kaptam elég sok visszajelzést, amelyeket lényegében két pontban össze tudok foglalni:
- valóban szennyező a marketing
- úgyse lehet semmit tenni ellene
Az első pontot nem is ragozom tovább, azt hiszem, jelen körülmények között el kell fogadnunk. Még akkor is így van, ha lehetne ezt relativizálni, megmagyarázni, stb. De ha ezt tesszük, akkor úgy érezhetjük, nem kell semmit tenni - ami pedig, látni fogjuk, nem igaz.
A második pont sokkal érdekesebb. Ugyanis alapvetően több okot is felsoroltak a vélemények, miért nem lehet a szennyezés ellen tenni. Mindnek kb. ugyanaz a gyökere: a jelenlegi gazdasági rendszerben, ahol elsődleges kérdés a haszon, egyszerűen nem tud szempont lenni a környezetvédelem. Ugyanis ha a marketingbe ezt a szempontot érvényesítjük, akkor versenyhátrányba kerülünk. Nőnek a költségeink, csökken a hatékonyság, és így tovább.
Valójában azt látom, hogy miközben az elmúlt évtizedek már arról szólnak, hogy lehet megtartani a fenntartható fejlődést, hogyan kell(ene) etikus vállalkozásokat készíteni, ez a mindennapokban nem jutott el arra a szintre, hogy el is higgyük: lehet ilyet. De mi is az a fenntartható fejlődés? Tudom, hogy hallottál már róla, de tessék, olvasd el a Wikipédián.
Tudom, hogy mikroökonómiai szinten nagyon nehéz, leginkább öngyilkos dolog szembemenni a piaci elvárásokkal. Egyelőre csak azért nem fog az árérzékeny vevő többet fizetni, mert én környezetbarát vagyok, a konkurens meg nem az. De a nem árérzékeny vevőknél már talán lehet elérni sikereket, és ha ez a réteg erősödik, akkor egyre inkább lehet választási szempont az, hogy valami mennyire környezetbarát.
Természetesen több módon juthatunk el oda, hogy a marketing kevésbé szennyezzen. Az látszik, hogy a piaci folyamatok átalakítása a fogyasztók átalakulása nélkül nem megy. És ne legyenek illúzióink: a fogyasztók nem fognak nagy tömegben maguktól átalakulni, szükség van edukációra. Ez pedig lassú folyamat. Tehát önmagában nem elég.
Mit lehet még csinálni? Van azért két út, és láthatóan ezek is működnek. Az egyik a kevésbé drasztikus: a piaci önszabályozás. Ilyen lehet a piaci szervezetek fellépése, olyan szempontok megfogalmazása, amely nem kötelező, de ajánlott. Ilyen lehet például az, ha a Magyar Reklámszövetség kiad egy fenntarthatósági kódexet, amelyben leírja, mit javasol a reklámcégeknek, hogyan vegyék figyelembe a környezetvédelmet.
Be fogják tartani? Valamennyire biztosan. Volna értelme? Egészen biztosan. Elég ez? Ebben nem vagyok biztos.
Ezért van szükség a drasztikus lépésekre is, amelynek az útja a törvényi, tehát kötelező érvényű szabályozás. És ez egyáltalán nem idegen a hazai és nemzetközi gyakorlattól. Például az egyszer használatos nejlonzacskók így lettek fizetősek a boltokban, az áruházi szórólapok száma így lett drasztikusan alacsonyabb. Ugyanakkor a törvényi szabályozásnak van pár problémája, ami miatt a piaci szereplők nem mindig tapsikolnak miatta.
Az egyik probléma akkor jelentkezik, ha nem érint mindenkit egyformán a szabályozás. Ugyanis ez torzítja a valós piaci versenyt. A másik probléma az, ha túl drasztikus a beavatkozás, mert ez aránytalanul nagy terhet ró a cégekre. De a törvényi szabályozás kell, mert ez biztosítja, hogy minden piaci szereplő ugyanazon szabályok mentén dolgozzon, így meg tud maradni a verseny.
A jó megoldás a két lépés összekapcsolása: a cégek által alkotott szervezetek hozzanak létre nem kötelező érvényű szabályokat, majd ha szükséges, ezek alapján készüljenek kötelező érvényű törvényi szabályok.
Tudom, ez egy nagyon idealista álláspont, a törvények jellemzően nem így készülnek, de talán érdemes lenne elgondolkozni ezen.
Végül egy fontos megjegyzés: maximálisan piacbarát vagyok, kifejezetten ellenzem a törvényi túlszabályozást. Ugyanakkor tudom, hogy a piaci szereplők általában csak a rövidtávú és üzleti célokkal tudnak foglalkozni, a nagy társadalmi célokkal nem. Ezért tartom mégis szükségesnek ezen a területen a törvényi beavatkozást.
Utolsó kommentek