Hónapok óta követem, ahogy a nagyobb lányom belevetette magát az online vásárolgatásba. Ami az igazán érdekes ebben, az az, hogy hol is történik ez a vásárolgatás - és milyen módon. Amúgy elsősorban ruhákat vesz magának, használtat és újat is, de néha egy-egy kütyü vagy más apróság is beesik.
Mindez az Instagramon.
Nem hivatalos kereskedőktől, hanem olyan Instásoktól, akik ezért tartanak fönn csatornát. És nemcsak arra kell gondolni, hogy feltesznek egy-egy terméket: itt konkrétan kampányok folynak, nyereményjátékokkal, akciókkal, kedvezményekkel. Kifejezetten érdekes látni, ahogy egy ilyen csatornán visszaköszönnek a már megszokott eszközök.
És azt is érdekes látni, hogy tényleg igaz: nem az a kérdés, mire találnak ki egy szolgáltatást, hanem az, hogy kik használják azt. Jelen esetben egy képmegosztó vált e-kereskedelmi platformmá, mindössze azért, mert a termékeket kínálók és az azok után érdeklődők is itt vannak jelen. És mivel itt vannak, ezért itt hajlandóak mást is csinálni: nemcsak influencereket nézegetni, nemcsak a barátok megosztásait követni, hanem akár vásárolni is.
Hogy ez mennyire hivatalos? Úgy tűnik, semennyire, vagy legalábbis pont annyira, mintha valaki egy apróhirdetési oldalon hirdeti meg a termékeit. Van erre konkrét szabályozás, vagyis adózás szempontjából akár még oké is lehet, és a forgalom tényleg nem akkora, hogy csak ebből éljen valaki. De ezek a csatonák nem webáruházak, nem valami vállalkozások szolgáltatásai. Nincs gdpr meg ászf, nincs mindenféle egyéb védettsége se a vevői, se az eladói oldalon. Mégis működik, mert nagyon hamar kiderül, ha valaki átveri a többieket, és onnantól esélye sincs se venni, se eladni. A közösség "rendet tesz".
És az adás-vétel működik. Az Instagramon.
Utolsó kommentek