Ma két helyre is megyek tanítani. Mindkettő felsőfokú képzés, az egyik a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola, a másik az Edutus Egyetem. A Wekerlén alapképzésben nappalisoknak tanítok, az Edutuson felnőttképzésben olyanokat, akik (jó esetben) dolgoznak a képzés mellett.
Mindkettő izgalmas feladat, de két teljesen eltérő képzési forma, és ennek megfelelően teljesen eltérő elvárásokkal is érkeznek a hallgatók. És bár mindkét helyen kb. ugyanazt tanítom (nem teljesen, de mindkettő online marketing, a Wekerlén átfogóan a témát, az Edutuson konkrétan stratégiát), mégis tudom, mennyire mások lesznek ezek az órák.
Azt látom, hogy az a fajta egyetemi oktatás, ami elterjedt, hogy rögtön a középiskola után választunk szakot és azt tanuljuk, sokkal kevésbé tud gyakorlatias lenni, mint az a fajta oktatás, amelyet már olyanoknak nyújtunk, akik dolgoztak-dolgoznak. Nem a korral van baj, tanítottam olyan 20-22 éves nappalist is, akinek saját vállalkozása van, érezhetően más volt a hozzáállása.
A különbség nem rendszerhiba, a különbség nem probléma, a különbség tény: aki a középiskola után, minimális szakmai ismerettel vagy konkrétan a nélkül tanul tovább, az jó esetben megtanulja az anyagot, elvégzi a gyakorlatokat, elolvas egy pár esettanulmányt, de valójában fogalma sincs, ez tényleg érdekli-e, hogyan működik ez a gyakorlatban, és úgy egyébként is, mi az, amire tényleg szüksége van, és mi az, amire nincs.
Aki már vállalkozó vagy alkalmazott, akinek van tapasztalata, már elvárásokkal érkezik. Tudja, mit szeretne megtanulni, mi az, amire biztosan szüksége lesz. Ennek megfelelően nyitottabb, és sokkal kritikusabb. Nehéz kérdéseket ilyen hallgatóktól kapok.
A fiatal nappalis hallgatók is szorgalmasak (nagy részük) és érdeklődők (jó esetben), de szükségszerűen gyakorlatlanok. Jól kezelik az Instagramot, nem tévednek el a Facebookon, nem okoz nekik gondot egy videót felrakni a Youtube-ra, de jobbára nem ismerik ezen szolgáltatások üzleti részeit, nem kezelnek Facebook oldalt (vagy csak ritkán), nem indítanak hirdetést. Ezzel szemben a felnőttképzésben ezeken már sokan túl vannak. És jönnek azok a gyakorlati kérdések, amihez up-to-date-nek kell lenni. Miért büntet a Facebook, hogyan találjam ki a célcsoportomat, és így tovább.
Mindkét helyen használható tudást kell átadnom, de más-más elvárásoknak kell megfelelnem. A nappalis hallgatónak fontos, hogy mennyire szigorú a számonkérés, fontos, mennyi esetleges pluszmunkát kap. A felnőttképzésben ezek nem érdekes annyira. Ami igazán érdekes, az az átadott tudás azonnali használhatósága.
Szeretek mindkét helyen tanítani, és még ezt a fajta különbséget is szeretem. Jó dolog olyanoknak tudást átadni, akik még most ismerkednek a világgal és a lehetőségeikkel, és jó dolog olyanoknak segíteni, akik már pontosabban tudják, mire van szükségük.
Mert tanítani jó.
Utolsó kommentek