A hétvégén ismét tanítottam, két helyen is volt órám. A szokásos egyetemi tanítások voltak, Wekerlén nappalisokat, Edutuson felnőttképzősöket. A téma mindkét esetben marketing, online marketing volt. Viszont ez most online történt.
Az online tanítás alapvetően jó is lehetne. Csak sajnos a jelenlegi platformok, a jelenlegi megoldások nekem nem tetszenek. Vagy a hallgatókat látom, vagy az előadásomat. Még ha két képernyőt is használok, nem igazán tudtam úgy összehozni mindent, hogy mindent lássak, amit kell. Kínomban már két számítógépet használok, az egyiket két monitorral (lásd a képet), de ez sem ideális.
Pedig elvileg miért ne lehetne ez jó?
Elmondom, mi hiányzik nekem, és miért. Nem szeretek úgy tanítani, hogy leírom a tananyagot és felolvasom. Nem szokásom eleve tejes prezentációt írni, jegyzetekkel, szöveggel. Ha konferencián tartok előadást, akkor a felírt szavak csak gondolatébresztők, segítenek nekem, miről beszéljek, és segítenek a közönségnek utólag, hogy felidézzék, amit mondok. Esetleg a kivetített képek példák, vagy kiegészítő információk. Tanítás esetében ennél több kell: a hallgató elvárja (joggal), hogy a jegyzetből készülni is lehessen. Vagyis több dolgot le kell írnom. De így sem írok le mindent.
Úgy tartok előadást, hogy figyelem a hallgatóság reakcióját. Látom, ha valami nem világos, ha az arcok értetlenkednek - ilyenkor visszatérek, máshogy magyarázok, rákérdezek. Látom, ha fáradnak - ilyenkor bedobok valami viccet, ami nincs beleírva a prezentációba, vagy sztorizgatok. Mert ettől kicsit lazulhat a figyelem, máshogy és mással foglalkoznak a hallgatók, felébrednek, és léphetünk tovább.
Ez a fajta visszajelzés, ez a fajta non-verbális kapcsolat az, ami teljesen hiányzik az online órákon. Eleve a hallgatók nem szeretnek kamerát használni (bár nem lenne baj), és eleve a hallgatók mikrofonja is ki van kapcsolva (ami nem gond, sőt). Nem beszélve arról, hogy a nem tanórai környezetben máshogy is figyelnek. Hétvégén is volt több esetben, amikor a hallgató kérdezett, hallatszott a háttérből a gyerekzsivaj, beszélgetés... Így nem lehet rendesen figyelni.
Ami tehát az online oktatás ellen szól, az egyrészt az eszközök - ami jó egy tárgyalásra, ami jó a face-to-face dolgok helyettesítésére, az nem biztos, hogy jó tanítani is. A Zoom elég jó volt így két géppel, a Microsoft Teams-je annyira nem. Az is az online oktatás ellen szól, hogy sokan nem tudnak (nincs lehetőségük) megfelelő környezetet kialakítani a figyelésre. A legnagyobb baj viszont szerintem a tananyag.
Én a tananyagaimat a fent leírt módon személyes oktatásra építem fel, a visszajelzésekre, arra, hogy minden órám valamilyen szinten egyedi. Ha tudom, hogy egy anyag online oktatásra kell, máshogy építeném fel. De amikor félév közben egyszer csak váltani kell, akkor már nem nagyon van lehetőségem módosítani. (Az órák készen vannak, részben le lettek adva, stb.)
Az online oktatás alapvetően jó is lehetne, de sajnos nem az. Kevés a tapasztalatunk, inkább kényszer ez, mint kitalált megoldás. Esetlegessége miatt pedig nincs mögé rakva elég erőforrás. Kár.
Mert az online oktatás lehet a jövő egyik útja. Csak ne egy újabb vírus miatt legyen az.
Utolsó kommentek