Amikor sok évvel ezelőtt megalkottam a közösségi média stratégiához a CVD modellt, már akkor is úgy éreztem, hogy a három pont - a tartalom, a láthatóság és a párbeszéd - közül a harmadik, a párbeszéd az, amelyik a leginkább ingatag. Nem azért, mert ne lenne fontos a párbeszéd, sőt, továbbra is azt gondolom, hogy a jó, hatékony közösségi média jelenlét szükséges eleme ez.
De egy modell akkor működik jól, ha az a gyakorlatban használható, és ha a gyakorlat visszaigazolja a helyességét. És a modell első két elemét az elmúlt nyolc évben csak megerősíteni tudom: a jó tartalom működik, ha elérhetővé tesszük azt, akkor hozza az eredményeket. De a párbeszéd valahogy nem működik úgy, ahogy az ideális lenne.
Vajon a modell a rossz, és a közösségi médiában a párbeszéd mégsem olyan fontos? Vagy egyszerűen a céges vagy szervezeti kommunikációban nem jó helyen kezeljük a párbeszédet? Miért van nekem hiányérzetem, amikor a párbeszéd kerül szóba?
Valójában még a Facebook is azt szeretné, ha a felhasználók sokat beszélgetnének. Ha megnézzük, hogy milyen posztokat mutat meg sok embernek, akkor azt látjuk, hogy elsősorban azokat, amelyekben sok a komment. Vagyis amelynek a végén beszélgetnek az emberek. Sőt, a Facebook azt a szolgáltatását tolta előre az utóbbi években, amelyik a leginkább a beszélgetésre épül: a csoportokat. Vagyis nemcsak elméletben fontos ez, hanem a gyakorlatban is visszaigazolódik a párbeszéd szükségessége.
A probléma viszont fennáll: a felhasználókat megmozdítani, beszélgetésre ösztönözni nem mindig sikerül. Mi lehet ennek az oka? A nem megfelelő tartalom? A rossz célzás? Vagy valami más?
Érdemes először azt tudomásul venni, hogy továbbra is érvényes az az ökölszabály, amely szerint 100 felhasználóból mindössze 10 az, aktív (és 1, aki tartalmat is előállít). Nem pontosan ezek az arányok minden esetben, de jól mutatja azt a nagyságrendi különbséget, amely a közösségi médiát használó emberek és a közülük aktívak között fennáll. Egyszerűen kevesen fognak akarni párbeszédet folytatni. Minél kevésbé érzi valaki magáénak a témát, annál kevésbé fog bármit reagálni.
És volna itt egy másik probléma is, ezek pedig a reakciók. Ha valaki mégis megosztja a véleményét, akkor legyen az bármi, nagy eséllyel fog rá negatív választ kapni. Jobb esetben "csak" lehülyézik, rosszabb esetben dehumanizálják vagy fenyegetik. Márpedig erre kinek van szüksége?
Ráadásul azzal, hogy nagyon sok cégnél a közösségi médiát a tulajdonos kezeli, aki nem szükségszerűen ért a kommunikációhoz, könnyen kerülhetünk olyan helyzetben, hogy a vélt vagy valós problémánkra adott válasz kioktató, akár megalázó.
Ezek mind olyan reakciók, amelyek elriasztják az embereket a párbeszédtől. Minek beszállni egy olyan beszélgetésbe, ami még csak nem is vita, hanem egyszerű veszekedés? Minek odaállni, és tartani az arcunkat: ide üssetek?
Azt szokták mondani, a párbeszédhez két fél kell. Én ehhez még hozzáteszem, hogy olyan közeg is kell, ahol a két fél nyugodtan tud beszélni. És ez utóbbi az, amely szerintem sok esetben akadályozza a megfelelő párbeszéd kialakulását. Talán éppen ezért működik ez jobban a kisközösségekben. Ezért jobb egy zárt vagy részben zárt csoporton belül beszélgetni, és ezért jobb egy moderált helyen beszélgetni.
Ez persze szükségszerűen szűkítheti másik beleszólását, igen. De ez egyben keretet is adhat az érdemi beszélgetéshez.
Valamikor az internet őskorában, még a XX. században teljesen természetes volt, hogy a felhasználók számon kérték egymáson az internetes etikett, vagyis a netikett használatát. Érdemes elolvasni, mi volt ez: semmi olyan, amit ma ne szeretnénk. Ilyen megállapítások, hogy:
Fontos, hogy mielőtt belekezdünk a csevegésbe, először tekintsük át az oldalhoz és az adott szobához tartozó szabályokat.
Beszélgetés közben ne térjünk el a tárgytól, és ne alkalmazzunk bántó nyelvezetet.
A küldött üzenetek lehetőleg rövidek és helyesen írottak legyenek.
Ezek a szabályok valahogy hiányoznak mára az internetről, és ezek a szabályok hiánya nehezíti a párbeszédek kialakulását.
Pedig beszélgetni jó. Ha képesek vagyunk párbeszédet folytatni a partnereinkkel, a vevőinkkel, a szolgáltatásainkat használókkal, akkor azzal nemcsak növeljük a bizalmat felénk, de sok olyan információt is kaphatunk, amelyek segítik a munkánkat. Valós visszajelzéseket arról, amit csinálunk, és hasznos tanácsokat arról, amit csinálnunk kellene.
Éppen ezért úgy gondolom, a CVD modell mégis jó így, még 2021-ben is. De úgy tűnik, a harmadik elem, a párbeszéd, sokkal inkább javaslat, iránymutatás, egy elérendő cél, semmint olyan kötelező feladat, ami nélkül nem tudunk működni. Törekedjünk rá, és igyekezzünk ennek megfelelően alakítani a kommunikációnkat.
És beszélgessünk. Úgy, ahogy a barátainkkal szoktunk.
Szeretnél részt venni szakmai, moderált beszélgetésekben? Gyere, és lépj be az Onlinemarketing Klubba!
Utolsó kommentek