Meddig lehet permanens félelemben élni? Ez a kérdés merül fel egyre többször bennem, ahogy nézem, kik hogyan reagálnak a Covid19 járvány újabb és újabb hullámaira. Meddig fogadjuk el a szükséges korlátozásokat? Mikor gondoljuk azt, hogy ez már sok? Kinek mi az, ami miatt egyszercsak elege lesz az egészből, és veszély ide, logikus viselkedés oda, folytatja az életét úgy, ahogy ő normálisnak gondolja?

Olyan kérdések ezek, amelyeknek első közelítésben nem sok köze van a marketinghez, de mégis valahogy hat a marketingre. Mert számos olyan terméket, szolgáltatást reklámozunk, amelynek az értékesítését, keresettségét befolyásolják a fentiek. Nem mindegy, hogy a célcsoportunk hogyan viszonyul a járványhoz, nem mindegy, mire hajlandó költeni, mi válik számára fontossá.

Tavaly kis túlzással mindenki maszkot akart eladni fertőtlenítőszerrel, ha lehet érintés nélkül és nagy haszonnal. Mára kicsit az életünk része lett mindez. 2020 március elejéhez képest nagyot változott a világ: mára lényegében mindenkinek van legalább egy kedvenc maszkja, van otthon 2-3-4 flakon kézfertőtlenítő, és akaratlanul is próbáljuk kerülni a tömeget. A másik oldalról nézve viszont próbálunk normálisan élni: ha nem kötelező, akkor csak ritkán vesszük is fel a maszkot, már nem mosunk kezet percekig, és a kézfertőtlenítőből is egyre kevesebb fogy.

Vajon miért? Ennyivel jobb a helyzet? Elfogadjuk, hogy az oltások megvédenek? Vagy egyszerűen csak belefáradtunk az egészbe?

Valahogy mind ezek közül. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma vélemény arról, mit kell, mit kellene csinálni. A vírus miatt minden biztonsági szabályt betartó többszörösen oltott, a kocsijában is maszkot viselő emberektől a vírust negáló, szabályokat be nem tartó, oltást nem kérőkig nagyon széles skálán változik, hogy mi a reakciójuk az embereknek a mostani helyzetre.

És ennek megfelelően egyébként ez a fajta bizonytalanság megjelenik a kereskedelemben is. Látva a webáruházak forgalmát, néha kiszámíthatatlan, mi fog történni. Nagy vonalakban persze semmi nem változott, jön az év vége, black friday hetek, karácsonyi vásár hónapok... De aztán az október második fele olyan, mintha még mindig be lenne zárva mindenki otthon, a forgalom hektikusan változó, és nem tudni, melyik hét mit hoz.

Rövid távra tervezni nehéz, hosszabb távra kockázatos, de meg kell élni. 

Mit tudunk ilyenkor tenni? Nem lehetünk se túl szigorúak, se túl szkeptikusak. Nem viselkedhetünk kicsit se szélsőségesen, és lehetőséget kell adni mindenkinek - legyen oltott vagy oltatlan - arra, hogy hozzáférjen a termékeinkhez, szolgáltatásunkhoz. Ez a mi érdekünk: így tudjuk maximalizálni a forgalmunkat, és talán ez a leghumánusabb dolog is, az üzlettől függetlenül. Úgy tűnik, másfél év után már egyre kevesebben "félik túl" a helyzetet, és egyre többen mondják azt, "élni kell, ha meghalunk is".

Számomra nagyon tanulságos ez a helyzet, ami kialakult. Ahogy teljesen váratlan törésvonalak jelennek meg a társadalomban, ahogy a politika nem megoldja, hanem kihasználja és rontja a helyzetet, ahogy a cégek keresik az útjukat. Ha optimista vagyok, azt mondom, lehiggadnak majd a kedélyek, és tanulunk belőle. De talán sosem lesz már olyan az élet, mint régen volt. A maszkok a zsebünkben maradnak, egy kis távolságtartás mindig lesz a tömegben, és a cégeknél mindig ott lesz a kis kockázat: mi van, ha jön egy újabb vírus?