...nem lehet, és nem is érdemes. A marketingben az szokott a gond lenni, hogy kinek az ízlése az, amivel nem kell vitatkozni. Jellemzően a megrendelő az, aki a saját elképzelésének megfelelően szeretné látni a képeket, videókat, szeretné hallani a zenéket. De vajon ő az, akit ki kell szolgálni?
A kérdésre lehet egy szakmai és lehet egy gyakorlati választ is adni. A gyakorlati válasz egyszerűbb: ő adja a pénzt, igen, ő az, akire hallgatni kell. A valóságban a végső döntést mindig az hozza meg, aki dönt arról, kifizessék-e a munkánkat.
A szakmai válasz már sokkal árnyaltabb. A megrendelő az esetek jelentős részében nem a célcsoportból kerül ki, nem reprezentálja semmilyen mértékig azt a közönséget, akiknek elad. Ugyanakkor főleg a kkv-k esetében elég jól ismeri a vevőit, tehát ettől még akár jó döntést is hozhat. Így ha a saját ízlése alapján dönt, akkor az félrevezető lehet, de ha figyelembe veszi azt a tudást, amivel a vevők kapcsán rendelkezik, akkor akár releváns is lehet az értékítélete. Vagyis nem mondhatjuk azt, hogy biztosan téved.
Az igazi probléma akkor jelentkezik, ha olyan kérést kapunk a megrendelőtől, amely szakmailag egyértelműen hibás. Ilyenkor természetesen az az elsődleges lehetőség, hogy próbáljuk meggyőzni, hogy téved, ez nem lesz jó irány. De sajnos ez nem mindig sikerül. Ilyenkor vagy együtt kell élnünk a megrendelő rossz döntéseivel, vagy szélsőséges esetben akár le kell zárni az együttműködést.
Az ízlésen tehát természetesen nem vitatkozunk, de rá kell mutatnunk a lehetséges hibákra, ha azok szakmailag valóban gondot okozhatnak. Mert egyébként a megrendelő elképzelései sok esetben vihetnek el olyan irányba, amitől végül valami egyedi és különleges megjelenést alkothatunk meg. Ami végül tetszik a megrendelőnek és tetszik a vevőknek is.
Utolsó kommentek