A közösségi média egyik legnagyobb hazugsága, hogy belelátsz mások életébe. Ha követsz embereket - márpedig ezt teszed -, és látod, miket csinálnak, hajlamos leszel arra gondolni, ilyen az ő élete. Hiszen a képek, a szövegek róla szólnak, és hitelesek, hiszen ő osztja meg.
A közösségi média másik nagy hazugsága, hogy az a jó, ami sok embernek tetszik. Egy momentum az életedből, egy kép, egy vicces szöveg: ezek csak akkor jók, ha sok a lájk, sok a megosztás.
Ezeket a hazugságokat azóta próbáljuk cáfolni, amióta létezik a közösségi média, és miközben egyre több ember van azzal tisztában, hogy nem, nem az az élet, ami a közösségi médiában látszik, nem, nem az a fontos, ami sok lájkot kapott, valahogy mégis elhisszük azt, ami ott van.
Ennek pedig az az oka, hogy kíváncsiak vagyunk és elismerésre vágyunk. Sokakat érdekel, milyen a mások élete, szívesen belebújnánk egy-egy ember bőrébe. Ezért követjük, ezért nézzük, mit csinál, és ezért lájkoljuk is, amit csinál. És amikor mi osztjuk meg életünk ilyen-olyan darabkáit, ezért várjuk el, hogy értékeljék azt.
Sok cég, sok márka úgy jelenik meg ebben a közösségi térben, hogy nem érti meg ezeket a vágyakat. Nem azért van jelen, mert elismerésre vágyik, nem azért van jelen, hogy megmutasson magából valamit. Eladni jött ide, és ez minden egyes megnyilvánulásával mutatja is. Nem élményt ad, hanem terméket mutat. Nem örül a másiknak, nem szemlélődik. Nincs "jelen", csak itt van.
Pedig a közösségi médiában nemcsak egy-egy ember érdeke az érdekes, a cégekre is lehetünk kíváncsiak. A cégekről is elfogadjuk, ha elismernek bennünket. És persze nem szeretjük, ha csak a termékeiket nyomják elénk.
Amikor megtervezzük, hogyan legyen jelen egy cég, egy márka a közösségi médiában, akkor bizony ezeket is figyelembe kell vennünk. Mert elsősorban a mások élete az érdekes. Igaz, annak lehet része az is, mit vesznek meg maguknak azok a mások...
Utolsó kommentek