Tudom, hogy te is hibáztál már. Én is. Tévedünk, rosszul mérjük fel a lehetőségeket, valamit nem veszünk figyelembe, tájékozatlanok vagyunk, vagy egyszerűen csak rossz irányba indulunk. Hibázunk. Ez nem szégyen, ez nem bűn, ez egy helyzet. Olyan helyzet, amivel kezdeni kell valamit.
A hiba természetes, a hiba része annak, hogy dolgozol, hogy alkotsz. A hiba akkor probléma, ha megpróbálod tagadni, ha nem ismered be, ha elkendőzöd, eltakarod. A hiba ugyanis az esetek nagy részében helyrehozható. Ha időben észreveszed, még az is lehet, nem is okoz kárt. De egy dolgot nem szabad tenni: tagadni.
A hiba megoldása, kijavítása ugyanis egyértelműen azzal kezdődik, hogy elismered a létezését. Aztán megnézed, mi vezetett a hibához, és megpróbálod megtalálni azt az utat, ami kijavítja a hibát, ha ez lehetséges. És ha így teszel, akkor a hiba segíthet jobban megérteni a folyamataidat, tanulhatsz belőle, segíthet fejlődni. Így a hiba, bár önmagában nem jó, de annak kijavítása akár még hasznos is lehet.
Persze a hibát a legjobb elkerülni, de ha mégse sikerül, akkor tanulni kell belőle, hogy legközelebb már ne történjen meg. Egyszer elkövetni egy hibát elfogadható. Kétszer ugyanazt a hibát elkövetni már sokkal kevésbé. Ezért is kell elismerni a hibát és feltárni annak az okát.
Egy dolgot kell még tudni: a hibára nem lehet építeni. Ha ugyanis a hibát nem javítod ki, majd így lépsz tovább, akkor annak olyan következményei lehetnek, amelyek később sokkal súlyosabbá válnak, mint az eredeti tévedés volt.
Tanuljunk meg tehát együtt élni azzal, hogy néha hibázunk. És ha így történik, nézzünk azzal szembe, javítsuk ki, és megerősödve lépjünk tovább.
A cikk folytatása, Máth András reagálása >>>
Utolsó kommentek