A tegnapi Hibázni is tudni kell bejegyzésemre írt választ Máth András, amivel teljes mértékben egyet is értek, íme:
Hibázni kell - de csak ha tanulsz is.
Konrád felvetése a hibázásról teljesen helyénvaló én mégis szeretném ezt kicsit továbbvinni, továbbgondolni, mert nekem nem a hibázás a kulcskérdés, hanem a tanulás és ezen túl ami még nehezebb a tudásmegosztás/tárolás.
Sokan, sokszor beszélnek arról, hogy a hiba szerves része az életünknek, nem kell tőle félni, sőt időnként kifejezetten jó is ha valami nem megy elsőre. Ez mind igaz is, de szinte senki sem teszi mellé, hogy mit kell tennünk ilyen helyzetben, pedig enélkül marad a hibázás keserűsége. Ez a követő lépés pedig a tanulás, tudás-szervezés és azért fordulhat elő, hogy kimarad a következő lépés, mert félünk a tanulástól.
Csak akkor lehetünk valóban haszonélvezői egy hibának, rossz megoldásnak, ha abból tanulni tudunk: máskor, máshol már ne kövessük el ugyanazt a ballépést (persze másikat lehet, és azzel válik majd állandósággá a hiba, de ezt most hagyjuk). Az igazi probléma ezzel a feladattal, hogy a legtöbbünk számára a tanulás/képzés valami távoli, zárt dolog, amit elsősorban iskolában lehet végezni, sokáig tart és a végén valami rossz (néha jó) élményként megélt számonkérés tartozik hozzá. Pedig ez nincs így (pontosabban nem kellene, hogy így legyen!): tudás szerzünk a boltban, a gyerekünkkel/szülővel való játékban, olvasással, videónézéssel és minden egyébbel - csak éppen az a kérdés, hogy ez a tudás mennyire stabil, mennyire tudjuk később is előhívni vagy alkalmazni. Ahogy a magánéletben, úgy a munkánkban is ez kiemelt jelentőségű, ha elég figyelmet fordítunk a tudás rögzítésére, tárolására, mert a munkahelyen van még egy nehezítő körülmény: nem csak egyedül vagyunk, tehát a tanulságoknak, tapasztalatoknak is több emberhez kell eljutniuk, akár még olyanokhoz is, akik maguk éppen abban a kérdésben nem hibáztak (pl. mert nem is találkoztak a feladattal).
Nagy szerencse, hogy az ilyen jellegű kérdéseknek már van saját módszertana, eljárásrendje, bár tapasztalatom szerint elég kevesen alkalmazzák kellő tudatossággal: A tudásmanagement megoldások még úgy sem terjedtek még el eléggé, hogy bizony elég sokan, sokszor hibáznak. Szóval nem attól kell félni, hogy hibázunk, hanem attól, hogy nem tudunk belőle céges szinten is érvényes tudást építeni.
Utolsó kommentek