Annyira nem szokás erről beszélni, de tény: az üzleti élet olyan harc, ahol sokan mindent megengednek maguknak. Van olyan ügyfelem, akit az APEH-nál jelentett fel versenytársa, de olyan megkeresést is kaptam, hogy mi módon lehetne valakit kizárni a Google-ből.

Ráadásul amilyen bonyolult jogrendszerünk van, nem nehéz találni hibákat. Éppen ezért érdemes legalább a triviálisakra felkészülnünk: mik azok az alapvető dolgok, amiket meg kell tennünk, hogy ne lehessünk a rosszindulatú versenytársak célpontjai.

Most három ilyen dolgot mondanék el, mi az, amire figyeljünk.

1. Az adatok és az ő kezelésük

Ami nálunk van, az kisebbfajta adatkezelési rémálom. Az adat tulajdonosának szinte mindent szabad, míg az adat kezelőjének szinte mindenre kell engedélyt kérni. Alapvető szabály, hogy a személyes adatokat csak arra használhatjuk, amire kérjük! Vagyis hiába iratkozott fel valaki hírlevélre, ha nem adott engedélyt reklámlevelek fogadására, akkor nem küldhetünk neki - bár az e-mail címe megvan, és jogosan van meg. Ugyanúgy nem is adhatjuk el az adatot, ha direkt erre utaló engedélyt nem kérünk.

De ennél is fontosabb, hogy kell lennie adatkezelési szabályzatunknak, ha adatokat gyűjtünk. Ehhez pedig kell egy adatkezelési sorszám, amit fel kell tüntetnünk az oldalunkon is. Nos, hány cégnek van ilyen?

Aki szeretne ilyet, az erre tudhat meg erről többet, hivatalos forrásból »»»

2. Webáruházam van

Nos, akkor érdemes megnézni, be kell-e jelenteni a helyi jegyzőnél ennek a tényét? Mert ugye ennek a szabályozása is most változott. Mivel Caracalla erről hosszan és pontosan írt, ezért nem is részletezném, tessék nála elolvasni »»»

A lényeg: ha már működik a boltunk, és nincs változás, akkor elvileg nem kell bejelenteni semmit. De ha bármilyen változás történik, vagy most indul a boltunk, akkor már be kell jelenteni. Az egészet nehezíti, hogy az illetékes hatóságok sincsenek teljesen tisztában azzal, mit is kellene csinálniuk. Ugyanakkor ez a szabály valójában nekünk kedvez, csak a bevezetése lett erősen elcseszve. De aki itt él, az gondolom ehhez már hozzászokott...

3. Reklám van az oldalamon

Nos, több olyan kis banánhéj is van, amin elcsúszhatunk. Az első és leglátványosabb a reklámok elhelyezése. Azt írja a reklámtörvény, hogy egyértelműen fel kell tüntetni, ha valami reklám, és el is kell különíteni a tartalomtól. Ez elsőre egyszerű, de valójában egy PR cikk vagy egy szponzoráció már okozhat fejtörést. Vagy például egy link, ami a nem reklám linkek között bújik meg...

Aztán van olyan szabály is, hogy minden hirdetővel szerződést kell kötni, és el kell kérni a hirdető cég adószámát is. Akkor is - elvileg - ha nem fizet a hirdetésért.

Végül ott vannak a speciális hirdetések is: a dohány, az alkohol és a gyógyszer. Dohányterméket elvileg nem lehet reklámozni. Pont. Most akarja ráhúzni a hatóság az egyik szakblogra a vizes lepedőt, mert voltak rajta illusztrációként brandelt képek. Jó, mi? Kafka, ha élne, tocsoghatna a témákban nálunk, nemigaz?

Az alkohol reklámozható, de címlapon nem. Szerencsére a hatóság és a törvények elég buták, így a deeplinket nem igazán ismerik, vagyis a címlapunkon nem lehet alkoholhirdetés. Meg persze azokon a tartalmakon sem, amik 18 év alattiaknak szólnak. Már csak az a kérdés, mi is szól 18 alattiaknak...

A gyógyszerek, ha vénykötelesek, (egy kivételével) nem reklámozhatók. A vény nélküliek igen, a saját szabályaik betartásával - ha ilyen hirdetéseink vannak, akkor érdemes utánaolvasni, nehogy ezen csússzunk meg.

Szóval, van mire figyelni, ha biztosítani akarjuk magunkat. De ezt megtenni mégiscsak egyszerűbb, mint beleszaladni valami jogi pofonba, nem?