Ha egy komolyabb cég online kommunikációját tervezzük, akkor mindig felmerül az, milyen eszközöket használjunk és ezeket az eszközöket hogyan is használjuk.

Az egyértelmű, hogy a megszokott, egyirányú hirdetési csatornáknak a szerepe mi. A display (banner) hirdetések, a ppc, a hírlevél - meg lehet tanulni, egy-egy cégnek mennyit ér, mi a hasznos, és természetesen ezeken a helyeken hirdetések futnak, nem beszélgetések.

De amint innen kilépünk, akkor felmerülnek azért kérdések. Mert oké, a weboldalon feszesek és hivatalosak vagyunk (a cég kommunikációs szintjének megfelelően), míg egy tőlünk kellően messze lévő blogban lehetünk sokkal lazábbak is. De mit csinálunk a közösségi médiában, és főleg mit csinálunk akkor, ha konkrét (hirdetési) célunk is van? Egyrészt ugye párbeszéd fog kialakulni, ezt egyre többen már tudják. Másrészt viszont érződik, hogy nem szabad (nem lehet) a hivatalos stílust nyomni. De hol a határ, mi az, ami megengedett? Ha túl hivatalosak vagyunk, akkor unalmasak leszünk. Ha túl lazák, akkor félő, romboljuk magunkat. Valahol a kettő között lesz az igazság, de hol?

Nincs erre recept, próbálkozni kell. Erre nagyon jó a Facebook rajongói oldal, tanulgathatjuk - óvatosan, kis lépésekben - mit szeretnek a felhasználóink. És ha ezzel meg is vagyunk, akkor például választhatunk a Facebookon is nem annyira statikus hirdetéseket. Például a szponzorált történetet. Ami januártól már nem az oldalsávban jelenik meg, ha akár át is költözik az üzenőfalunkra.

Vagyis úgy hirdetünk, mintha beszélgetnénk. Ehhez kell igazán profin kitalálni, mit is akarunk és főleg: mit várnak tőlünk a rajongóink?