Úton-útfélen hallom, hogy nem jók a hazai szakmai konferenciák - legalább is ami a marketinges, internetes konferenciákat illeti. És bár én ezzel a kijelentéssel nem értek egyet, mégis azt gondolom, érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Először is, hiba lenne összevontan minden konferenciáról beszélni. Vannak egészen jó rendezvények, és persze vannak csapnivalók is - de az esetek nagy részében a szervezők mindent megtesznek azért, hogy jó legyen a konferencia. Van pár éves tapasztalatom mint szervező és mint előadó is, egy dolgot elmondhatok: soha, senki nem úgy áll hozzá, hogy keressünk pénzt, mindegy is, hogy mi lesz a program.

Én a legtöbbször az alábbi problémákat szoktam visszahallani:

• Nem hangzott el semmi újdonság.
• Nem volt gyakorlati haszna az elhangzottaknak.
• Nincsenek is rendes viták.
• Mindig ugyanazok az előadók.
• Unalmas volt az egész.
• Ebben az országban senki nem tud előadni!
• Pocsék a kávé!

Nézzük, mennyire lehet igaza a panaszkodóknak!

Nem hangzott el semmi újdonság

Konferencia előadóként tudom, hogy a legnehezebb azt eltalálni, mi az, amit már, és mi az, amit még érdemes elmondani. Vagyis mik azok az információk, amik a többség számára újdonságot jelentenek, de a többség számára érthetőek is maradnak. Hogy egy egyszerű példával éljek: általános iskola negyedik osztályban esély sincs arra, hogy a komplex számokat tanítsuk. Sajnos, tény, sokszor nem sikerül eltalálni a szükséges szintet, és ilyenkor az esetek nagy részében alábecsülik a hallgatóságot. Tehát igen, valóban lehet jogos az a felvetés, hogy nem volt semmi újdonság - de ne feledjük, egy újszülöttnek minden vicc új, egy a szakmát még csak most tanuló számára az alapok is újdonság erejével hatnak! Vagyis nézzük meg, kinek szól az adott konferencia, és csak akkor várjunk újdonságot, ha mi tényleg a célcsoportba tartozunk.

Nem volt gyakorlati haszna az elhangzottaknak

Lásd fent, mint az újdonságok: embere válogatja. Van, aki szerint volt, más szerint meg nem... De tény, sok elméleti előadás hangzik el, kevés gyakorlati példával. Ezen minden konferencia szervező igyekszik változtatni, de nagyon nehéz olyan előadót találni, aki hajlandó a potenciális konkurenciájával is megosztani a gyakorlati tudását. És mégis: egyre többször látok valóban hasznos előadásokat.

Nincsenek is rendes viták

Sok olyan téma van, amit nem előadás, hanem beszélgetés formájában dolgozunk fel egy konferencián, és ilyenkor azt várná az ember, hogy parázs viták alakulnak ki a különböző kérdésekben. Hogy ez nincs így, az nem a szervezők hibája, nekik is az lenne a jó. De a vitában résztvevőknek már nem. Sokan nem szeretik a konfliktusokat, ráadásul a hallgatóság előtt nehezebb is érvelni - így inkább vagy elbeszélnek egymás mellett a szereplők, és mondják a magukét, vagy csak bólogatnak, akkor is, ha nem értenek egyet. Jó moderátor néha képes kisebb vitákat provokálni, de ez elég ritka. De ezek a beszélgetések, ha jól elő lettek készítve, nem feltétlenül rosszak. Vita nélkül is elhangzik sok álláspont, ráadásul minden lehetőség van kérdezni. És aki rossznak tartja a vitákat, tegye fel magában a kérdést: hányszor tett fel kérdést a színpadon lévőknek?

Mindig ugyanazok az előadók

Főleg a kisebb konferenciákon ez sajnos teljesen igaz. Ennek megértéséhez kicsit messzebbről kell indulni. A konferencia programjának a kitalálásakor - én legalább is - elsősorban a témákat szedem össze, majd az adott témához keresek embert. Olyan embert, akiről tudom, hogy ért ahhoz, amiről szó lesz, és tud előadni, legalább elfogadható módon. Aztán persze kizárom azokat, akik valamiért nem jöhetnek szóba: külföldre költözött, a konkurencia az egyik szponzor, korábban nem volt jó a visszajelzés róla (szar volt az előadása), reklámelőadást tartott. És persze lehet a kizárásnak személyes oka is (szervezőként azt hívom meg, akit én akarok, ugye). Igen, ezeknek egy része szubjektív. Minél "komolyabb", "nagyobb" egy konferencia, annál kevesebb a szubjektív döntés egyébként. De ez a kiválasztási folyamat hozza azt, hogy olyat hívunk meg, akit ismerünk, vagy akit ajánlott valaki, vagy akit láttunk már más konferencián. Mert szervezőként biztonsági játékra kell menni: jó előadás kell, nem változatos előadók.

Unalmas volt az egész

Ha valakinek nem adott újdonságot egy konferencia, vagy ha nem voltak jók az előadók, akkor bizony valóban unalmas lehetett. Sajnos erre nincs igazi megoldás: ha nem jó a program, nincs miért tetszen az egész.

Ebben az országban senki nem tud előadni!

Na, ez fájó pont. Sajnos kevés az igazán jó előadó, de ez nem szükségszerűen csak az előadók miatt van! Először is, tényleg sokan adnak elő, akik csak felolvassák, amit nem is ők csináltak meg. Aztán a legtöbb előadó azt hiszi, fog az menni, és nem gyakorol. Kevés az olyan ember, aki érdekeseket is mond, és ezt jól elő is adja - ráadásul az adott időre. Éppen ezért van az a nem ritka eset, hogy nem is előadni hívnak meg valakit, hanem beszélgetésbe - az sokkal kötetlenebb, és nem gond, ha valaki nem képes 15 percet a közönség előtt érdekesen beszélni. Tehát jogos a felvetés, valóban sok az olyan előadás, ami rosszul van előadva - de sok esetben a szervezők is tehetnének ez ellen! Kevés olyan konferencia van, ahol a szervezők tudnak arra időt szánni, hogy leüljenek minden egyes előadóval, amikor már készen van annak a prezentációja, és átbeszéljék azt. Teszem hozzá, sok esetben ez nem a szervezőkön múlik, egy-egy cégvezető-előadó esetében ez sokszor nem is lehetséges.

Pocsék a kávé!

Hát, igen. Egy konferencia minősége fele részben az ott kapott plusz szolgáltatásokon, azon belül is a kávé és az étel minőségén múlik. És amikor rendezvény helyszínt keresünk, akkor ez csak másodlagos kérdés. Így könnyű abba belefutni, hogy vacak a kávé vagy az egész ellátás. Szerencsére odafigyeléssel, előkostolással ezeket meg lehet úszni, de figyelni kell(ene) rá. Nem mindig sikerül.

Biztos van még egy csomó kifogás a hazai marketinges konferenciák kapcsán, és mint fent látható, ezek nagy része jogos. Mindig vannak üdítő kivételek, vannak profi szervezők, akik ezek nagy részét igyekszenek megoldani, de persze tökéletes rendezvény sosem lesz. Hogy mégis mit kellene, mit lehetne tenni? Erről is fogok írni egy bejegyzést!