A választási kampány a finisbe ért, és miközben mi haldokoltunk, sok érdekes írás, információ futott be hozzám.

Pollner a Médiablogon előszedte a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének az ajánlását a kampánycsendről, és ennek kapcsán kicsit a polblogok helyzetét kapirgálta meg.

Az érdekes az egészben az, hogy míg a fórumokat gyakorlatilag nem korlátozza az MTE ajánlása, addig a blogokról mégcsak nem is beszél.

A kérdés tehát ez, mi a polblog? Egy hely, ahol a politikus elmondja a vélményét, vagy a kampány része, és hirdetés?

Vagy mindkettő?

A kérdés kicsit sem akadémiai, hiszen mi történik, ha egy politikus a választásokat megelőző szombaton kommentál egy előző napi eseményt?

És ha pénteken 23.59-kor küldd el egy bejegyzést, amit olvasni már csak a kampánycsendben fognak?

Egy biztos: az elektronikus média (internet, benne az e-mail, a fórumok, a blog; a mobiltelefon, ott is főleg az sms) erőssen kikezdi a kampánycsend határait, és újra felteteti velünk a kérdést: van értelme a kampánycsendnek?

Közben azt hallom, hogy az iwiw kategórikusan nem engedi a pártokat hirdetni a szolgáltatásban. És bár ezzel bevételtől esik el, de így kívánja védeni a felhasználókat a...

Mitől is? Legutóbb a Fanta kampányával egy egész menüpontot festettek át, az mitől volt kevésbé zavaró?

Az ilyen elhatárolódás nekem mindig furcsa, kicsit olyan, mintha a politikai valami úri huncutság lenne, és mintha az elhatárolódás több haszonnal járna... Nem értem. A felhasználók ettől nem lesznek lojálisabbak, az iwiw nem lesz gyorsabb, és a választások sem maradnak el.

De végül, hogy ne legyünk ennyire komorak, egy aranyos, ám nagyon tanulágos bejegyzésre hívnám még fel az itteni úri közönség figyelmét, szintén a politikai blogolás világából.

Amerika-mániám kielégítésének egyik fontos pontja: A vajszínű árnyalat című blog. Vicces, friss és informális. Most például egy republikános (azaz pubi) szenátor blogos baklövéséről ír. Valahogy így kellene (kell!) nekünk is figyelni az itthoni bejegyzéseket, nem?