"...A herceg vállat vont.
- Hogy harcolhatunk a mágia ellen? - tudakolta.
- Szavakkal - felelte a Bolond gondolkozás nélkül, s azonnal meg is bánta. Mindketten őt bámulták.
- Mi? - kérdezte a hercegné.
A Bolond zavarában leejtette a mandolinját.
- A... a Céhben - mondta a Bolond - megtanultuk, hogy a szavak hatalmasabbak lehetnek még a mágiánál is.
- Bohóc! - csattant föl a herceg. - A szavak csak szavak. Rövidke szótagok. Botok és kövek esetleg eltörhetik a csontjaim - elhallgatott, ízlelgetve a gondolatot -, de a szavak sosem tehetnének kárt bennem.
- Uram, vannak olyan szavak, amik megtehetik - válaszolta a Bolond. - Hazug! Bitorló! Gyilkos! - a herceg hátratántorodott, és összerázkódva ragatta meg a trónus karfáját.
- Az ilyen szavakban persze nincs igazság - sietett hozzátenni a Bolond. - De úgy tudnak elterjedni, akár föld alatt a tűz, kitörésükkel elégetve...
- Igaz! Igaz! - sikoltotta a herceg. - Hallom őket, állandóan! - előrehajolt. - A boszorkányok miatt! - sziszegte.
- Akkor, akkor, akkor más szavakkal lehetne ellenük harcolni - dadogta a Bolond. - A szavak még a boszorkányokkal is elbánhatnak.
- Milyen szavak? - kérdezte elgondolkozva a hercegné.
A Bolond vállat vont.
- Banya. Szemmel verő szipirtyó. Ostoba vénasszony.
A hercegné megemelintett egy vaskos szemöldököt.
- Nocsak, nem is vagy teljesen idióta - jegyezte meg. - A pletykára gondolsz."
Terry Pratchett: Vészbanyák Fordította: Dr . Sohár Anikó
Utolsó kommentek