A kormányzati megközelítés elsőre logikusnak tűnik: vegyünk sokat, úgy biztos olcsóbb lesz, azaz lépjünk tovább, ne csak Campus legyen, hanem minden egyben! Az elsőre logikus megközelítés valójában jó nagy baromság, és a kormányzati nem-piaci gondolkodás igazi példája!
A kormányzati rendszerek zárt rendszerek. Itt elsősorban a minisztériumokra és a háttérintézményekre gondolok. Központi (köz)beszerzések, központi internetkapcsolatok, egyáltalán: központosítás jellemzi. Az ott megforduló adatok személyesek, bizalmasok, sok esetben titkosak, stratégiaiak, ezért érthető, hogy gyakorlatilag minden szabályozva van. A gépekhez a felhasználó nem adminisztrátori joggal fér hozzá, működik a távfelügyelet stb. Ez persze egy ideális helyzet, biztos vannak részei a közigazgatásnak, ahol nem pont így megy, de elvileg így kell mennie.
A fentiekből következik, hogy a szoftverek igenis üzleti (jellegű) céllal kerülnek felhasználásra, azok kiválasztása stratégiai-hatékonysági kérdés. Sok érv van a Micro$oft megoldások mellett, de sok érv van a nyílt rendszerek mellett is, nem véletlen, hogy pl. Hollandia most kezdte meg az átállást a nyílt szoftverek irányába. Azért szögezzük le: ezek sem ingyenes megoldások! Itt is kell fizetni, igaz, maga a szoftver olcsóbb vagy ingyenes.
Másrészt tény: vannak olyan alkalmazások, amik csak M$ környezetben futnak, és sok külső forrással való kompatibilitás miatt is kellenek az M$ megoldások, azaz nem kell kidobni azokat, éppen csak mértékkel alkalmazni.
Ennyit a kormányzatról.
És most nézzük az oktatást! Ez a valóság:
Microsoft Campus SzerződésA fentiek a Micro$oft oldaláról vannak. Vegyük észre: ez csak felsőoktatás, nincs benne se a közép, se az általános iskolai képzés (és a kakaóbiztos óvodai gépek sem...).
A Miniszterelnöki Hivatal és a Microsoft Magyarország megállapodása értelmében az összes magyarországi akkreditált állami, egyházi és magán felsőoktatási intézmény valamennyi nappali, levelező és esti tagozatos hallgatója és valamennyi főállású, illetve szerződéses oktatója és dolgozója a megállapodás tárgyát képező szoftvereket tanulási, oktatási és kutatás-fejlesztési célokra használhatja az intézmény vagy -a hallgatók és oktatók esetében -saját otthoni számítógépén.
Tehát: ezek a szoftverek nem piaci célra kerülnek felhasználásra! Egészen pontosan, a licenc a nem piaci célú felhasználásról szól! Azaz eddig is, ha egy oktató ezen csinálta meg pl. a kutatási jelentést, amiért pénzt kapott egy cégtől, akkor jogosulatlan felhasználó volt. Csak mondom.
Ezek után lássuk, mit is ért el az M$: az állam fizet azért, hogy megtanulják az emberek a szoftvereik használatát. Egészen pontosan azt teszi, amit a legjobb drogdealer: rászoktatja az embereket az M$ szoftverekre. Még pontosabban: reklámozza a saját termékeit. És fizet ezért? Ingyen adja a szoftvert és még támogatja is az intézményeket, ahogy azt néhány másik cég szokta? A fenéket! Pénzt, nem is kevés pénzt kér ezért!
Az állam gyakorlatilag fizet azért, hogy a Micro$oft reklámozhassa magát az összes felsőoktatási intézményben!
Miért alakult ez így? Miért nem próbált és próbál az Oktatási Minisztérium ilyen alapon megállapodni? Nem szeretnék ebbe mélyen belemászni, mert az már politika. Lehet, köze volt annak, hogy a 2001-es szerződéskötéskor olyan valaki volt vezető pozícióban a minisztériumban, aki korábban a Micro$oftnál is vezető volt, de ez is csak találgatás. Nem tudom. Mindenesetre érdemes lenne a fentieken elgondolkozni: nem az a kérdés, használjanak-e az egyetemisták, főiskolások Windowst és Officet. Az a kérdés, hogy ezért miért kell fizetni?
Az utolsó 100 komment: