Lenyúlásban nagyok vagyunk. Mármint mi, magyarok: simán elhisszük azt, ami a reklámokban van, miközben gond nélkül üzemeltetünk olyan szolgáltatásokat, amik éppen a lenyúlásra épülnek. Persze minden törvényes - éppen törvényes -, és persze az etikának itt már nincs szerepe. A hatóságok lazán tehetetlenek, egymásra mutogatnak, vagy nem is foglalkoznak a problémával, mi meg fizetünk egy csengőhang letöltésért egy egész hónapban, megvesszük a semmit nem érő hirdetéseket az ilyen-olyan portálokon, pénzt küldünk a vélt nyereményért egy-két e-mail alapján.

Nem vagyunk ügyesek, mi, mint a felhasználók összessége. Sőt. Buták vagyunk. És hiába vagyunk páran, akik a már ismert technikákat megpróbáljuk minél nagyobb nyilvánosságra hozni, balekok mindig vannak. És új technikák is mindig vannak, amit akár mi is megszívhatunk.

De azért azt jegyezzük meg: ez nem az internet hibája. Az emberi hiszékenység nem mai keletű dolog. Alig száz éve például Hamrák János még a Rottenbiller utcát is eladta, de kedvenc politikusaink is interneten kívül vernek át minket (ezt most inkább nem linkelem).

Miért írom ezt le? Kicsit felhúztam magam a HVG fent már linkelt cikkén, ahol egy fiatal titán olyan szintű pofátlan hozzállást tanusított, ami kicsit kicsapta a biztosítékot:

A tévéreklám húsz másodperce alatt az egyesület szerint "rengeteg" információt kell közölni: be kell mutatni, miképpen érhető el a szolgáltatás, a hangról klipet kell játszani, s "kommunikálni" kell az előfizetés telefonszámát. Számos más reklámban is szerepel apró betűs rész - érvelt Kamarás.

Hát a jó kurva anyátokat, mondanám, de nem mondom, hiszen kulturember vagyok. Hát ez az érvelés a tipikus etikátlan viselkedés: törvényesnek látszik, de... Ez a kis "de" pedig sok-sok elégedetlen ügyfelet fog jelenteni, akik majd elfordulnak az egyébként technikailag nem rossz emelt díjas szolgáltatásoktól.

Emlékszem még a kilencvenes évek eljére, a TV Shop dömpingre, amikor bejött a külföldről jól ismert csomagküldés. És az emberek kipróbálták, rendeltek, és kaptak terméket. Szart kaptak, nem azt, amit igérték. Emiatt aztán nagyon szigorúen kezdték szabályozni a területet, és a vevők elfordultak, nem szivesen rendelnek. Van egyfajta félsz.

Most ez történik az emelt díjas szolgáltatásokkal is, kedves Kamarás Dávid üzletág-igazgató és mindenki más a nagy magyar lenyúlósban: az emberek elfordulnak ettől is, és majd akkor sem használják, amikor pedig hasznos lenne.

Megéri? Jó dolog átverni az embereket? Lesz belőle új AUDI Q7 és 70 ezer forintos selyeming? Nincs legalább egy kis motoszkáló lelkiismeret-furdalás (jaj, miket is mondok, hisz ez üzlet) félsz attól, hogy valaki egyszer jól megkezeli FA testápolóval?

Mert hosszú távon ez se fog működni. Lehet gondolkozni az új átverésen.

(A fenti írásban a véleményemet mondtam el, nem állítom, hogy az említett személyek, szolgáltatások törvénytelenül viselkednek. Minden bizonnyal csak én vagyok érzékeny, és csak engem zavar ez az egész, így mégegyszer: a véleményemnek adtam hangot. Köszönöm.)