Nézegetem a tévéreklámokat - tudom, ez egyfajta mazohizmus -, és meg kellett állapítsam: a kétezres évek végének meztelen csaja a humor lett.

Ugye ha nincs semmi kreatív ötletünk, ha az, amit el akarunk adni, annyira érdektelen, annyira nem különbözik a versenytársaktól, hogy már az álszakmai szervezet alapítása sem segít, akkor lehet a sablonokhoz nyúlni. Az egyik legegyszerűbb sablon a meztelen női mell, vagy a bevállalósabbaknak a meztelen nő.

A nyolcvanas évek kártyanaptárai is erről szóltak. Az Istenhátamögötti MGTSZ kártyanaptárától kezdve a kisgépgyártó állami vállalatig mindenki meztelen nőt rakott a cég neve mellé, esetleg traktorral vagy rotációs kapával. A siker biztos volt, a naptár biztosan elfogyott, sőt, cserealap is lehetett.

De a mai álpuritán, látszeterkölcsös világunkban valahogy ez a fajta meztelenség már mást jelent. Egy egyszerű tévéelőfizetéssel is mellek tucatjait láthatjuk a bulvárhíradókban, az interneten pedig aztán nincs semmi korlát. Így a pucér csajok már nem annyira jó reklámhordozók, ez már nem elég ahhoz, hogy áttörjük az érdektelenség falát.

Nos, e helyett itt vannak nekünk a vicces reklámok. Eleinte még megvolt az erőlködés, hogy valahogy kapcsolódjon a humor a termékhez - ilyen volt pl. a Soproni Ászok reklámsorozata -, de aztán ez már egyre kevésbé fontosabb.

A most futó OTP akármilyen reklámokban pedig már semmi köze nincs a poénnak és humoristának a termékhez, a márkához. Mégcsak meg se próbálják azt, hogy közük legyen egymáshoz. Mostanra a humornak lett az a feladat, hogy áttörje az érdektelenség falát. Ez lett az új álkreatív megoldás.

Pedig nővel lenni sokkal jobb, mint egy hülye vicc, nem?