Miközben olyan kultúráért felelős minisztert kaptunk, hogy azt megemlegetjük, valahogy olyan érzésem van, nem veszik a lapot a nagy kereskedelmi tévék: nekik újra Mohács kell.

Ez annak kapcsán jutott az eszembe, hogy a Kreatív főszerkesztője, Szigeti Péter fontosnak érezte megemlékezni a Való Világ újabb évadjáról, ráadásul az alábbi tartalommal:

Úgy tűnik, hatalmas szívességet tesz a piacnak idén ősszel az RTL Klub, ráadásul minden bizonnyal úgy, hogy ők sem járnak majd rosszul, sőt. Az, hogy az országos kereskedelemi csatorna bejelentette, hogy újraindítja eddigi legsikeresebb valóságshow-ját, a Való Világot, nemcsak a műsorban majdan dolgozó számtalan operatőrnek, sminkesnek és díszletmunkásnak jelenthet komoly örömöt, hanem a hazai bulvármédia-gépezet RTL Klubtól – jogi értelemben – független szereplőinek is. Lássuk be: a hazai celebvilág végtelenül megfáradt, (...)

A kereskedelmi médiát részben az általa generált sztárkultusz élteti: a példányszám, a nézettség és a kattintásszám, no meg az ezektől koránt sem független bevételek karbantartásához szükség van az újabb és újabb arcokra, akikről újabb és újabb izgalmas és érdektelen történeteket lehet elmesélni.

Amikor a cikket elolvastam, már biztosan tudtam, nem hagyhatom szó nélkül. Aztán három napot gondolkodtam rajta. Egyrészt nem tudom, mennyi a cikkben az irónia. Ha jó kedvem van, azt mondom, át van vele itatva, és a vitriol ott érezhető minden szavában, sőt, minden szóközében. De ha rossz kedvem van, ha megnézem, mi történik a hazai kereskedelmi tévék háza táján, akkor meg azt gondolom, ez egy erősen kertévé párti írás, sőt, RTL Klub párti, kellően barna nyelvvel és magas szervilizmussal.

A valóság biztos, hogy a kettő között lesz. És talán - talán! - inkább az iróniát érzem ki, azt akarom kiérezni belőle. Mert hogyan is lehetne annak örülni, hogy a nyakunkba kapunk újabb ál-sztárokat, műanyag celebeket? Hogyan is lehet annak örülni, hogy a valódi teljesítményektől mentes, ámde külcsínyben gazdag műsorok újra hónapokig uralni fogják a közbeszédet az óvodától a nyugdíjas otthonokig bezárólag?

Másrészt tökéletesen megértem a cikk gondolatmenetét. Sőt, tovább megyek: a hazai celebek nagyon pontosan és nagyon fájdalmasan rámutatnak arra, mennyire sekélyes, kisstílű a világunk. Ez az ország, ez a város. Ez jutott nekünk.

"Vidéki város, vidéki ország, rosszkor születtél rossz helyen." - milyen igaza van Hobónak! Ott tartunk, hogy mára örülnünk kell annak, ha az egyik vezető média újraindítja a valaha volt legbotrányosabb és leginkább megosztó műsorát! Hiszen:

az RTL Klubnál úgy érezhetik: látják a válság végét, van már értelme viszonylag drága, napi rendszerességgel jelentkező, ráadásul hetente nagyobb szabású megjelenést is kívánó, élő műsorfolyamban gondolkodni.

Tehát amint kijövünk a válságból, amint van egy kis szabad tőke, rögtön friss vért kell csorgatni a bulvárgépezetbe!

Ez kell nekünk? Ettől lesz jobb a média, ettől lesz jobb a reklámszakma élete? Valóban az übergagyi, a cukrozott, mázos gumicumi az, ami most és itt kell? Vagy megint a kertévék diktálnak, és nincs menekvés, a világ oda tart, amit ők felmutatnak? 

A Való Világ és a Big Brother sikereit követő években a kereskedelmi tévék műsorai sokkal konszolidáltabbá váltak. Bejött a sorozatok világa, minden este minden műsorsávban amerikai sorozatok futottak és futnak. A nézői szokások átálltak az ilyen szemtorna konzervekre, és láthatóan jól elvolt mindenki azzal, hogy importált filmeket adjanak-nézzenek. Aztán ez idén már annyira jellemzővé vált, hogy bármikor sikerült RTL-t vagy TV2-t nézni, ott vagy sorozat ment vagy valami álhíradó. Ja, és bulvárhíradó. Alig volt kivétel. És igen, kezdett már kicsit unalmassá válni a dolog...

Ezt fogja akkor most feldobni a két sztárgyár zenés vetélkedő mellett a bulvárnak is termelő Való Világ. Örülhetünk neki, igazán. De tényleg.

Vagy mégsem?