Amikor az újságírást tanították nekem, akkor még az internet a spájzban sem volt. Mégis, valahogy természetes volt, hogy cikket nem írunk ellenőrizetlen forrásból - vagy ha igen, akkor azt elég egyértelműen jelezzük.

Aztán bejött az internet, és szép lassan a közösségi net is - vagyis bárki írhat bármit. Ebben a helyzetben keresik is a helyüket a "hivatásosok". Mert tényleg, mivel tudnak ők többet, jobbat, szebbet? Hát, például azzal, hogy van idejük és lehetőségük körbejárni a forrást, így pontosabb, "igazabb" cikkek születhetnek. Születhetnének, igazából.

Mert van korlát. Korlát a politika, korlát az erőltetett életvitel, korlát a tudás hiánya. Mert ha valaki nem tudja, hogy ahonnan merít, ott mennyire könnyen megy az átverés művészete, az könnyen csapdába eshet.

És akkor ma belefutottam egy vidéki ország vidéki városának újságírója által jegyzett cikkbe. Stanga István írását a BEOL-ban olvasom, ahol is az írásának az alapja: talált egy twitter csatornát, ami elsőre úgy néz ki, mintha a Fidesz frakcióvezetője és egyben Hódmezővásáhely polgármestere, az Audi nagyobb méretű típusainak lelkes híve, Lázár János írná.

És akkor itt álljunk meg egy szóra. A Twitteren bárki bármilyen néven indíthat csatornát. A kutya nem ellenőrzi, hacsak nem valami USA-ban is világhírű ember nevében twittel. Éppen ezért, a Twitter tud olyat, hogy hivatalos csatornává minősíthet csatornákat. Ehhez személyesen kell igazolni, hogy valóban az twittel, akinek a neve ott van. Vagyis: ha nem ilyen a csatorna, akkor azonnal gyanús.

Nos, Stanga István ezt vagy nem tudja, vagy nem akarja tudni. És a fent említett csatorna twittjeit úgy kezelte, mintha tényleg Lázár twittjei lennének. Azt sejtem, nem vette a fáradtságot, hogy felvegye a telefont, és megkérdezze a Fidesz titkárságát, vagy esetleg Lázár valamelyik titkárát, tényleg ő írja ezeket a szép mondatokat?

Sőt. Miután többen rámutattak, hogy ez 99,99% valószínűséggel nem Lázár, még ezt is bírja írni:

Az alább olvasható cikk megjelenését követően jó néhány olvasó jelezte, hogy szerintük az általam Lázár Jánosnak tulajdonított twittek hamisítás eredményei, azaz egy máig ismeretlen valaki a Twitteren Lázár nevében garázdálkodik. Nos, mindez nem zárható ki, ugyanakkor a frakcióvezető eddig sehol nem jelezte, hogy nem ő a twittek írója, továbbá tudomásunk szerint nem kérte a profil eltávolítását.

Hát nem aranyos? Egyébként honnan tudják, hogy nem kérte? Fel tetszett hívni a Twittert? Vagy maga Lázár mondta? Kapufa, ismét. Vagy ahogy szokás mondani: házhoz megy a lófaszért.

Mert itt és most az újságíró saját dugájába dőlt. És ez szomorú. Szomorú, mert ezek szerint, ha le akarnám járatni bármely ismerősömet vagy bármely céget, akkor elég, ha regisztrálok egy Twitter csatornát a nevében, elkezdek nagyvilági baromságokat írni, majd óvatosan megszellőztetem pár okostojásnak, és kis szerencsével Híradó téma is lehetek. Mert bár most egy konkrét újságíró érte el hivatásának a csúcsait, de azt sejtem, ez mással is előfordulhat. Egész egyszerűen nem értik, nem ismerik ezt a világot, és abból indulnak ki, ami nincs is.

Kedves újságírók, akik eljutottatok eme hosszúra nyúlt bejegyzés végére! Az internet, és azon belül a közösségi média, nem az, aminek látszik! Nem hivatalos hírforrás, nem a munkát megkönnyítő hatalmas fürt szőlő, amiről potyog a múzsa mannája! Az internet egy kurvanagy pletykafészek. Tessék ennek kezelni, és akkor talán sikerül megúszni az ilyen cikkeket.

És tessék olvasni Pollnert. Sokat segítene...