Kétségtelenül a hétvége mémje Jakab Andor írása arról, miért nem ad munkát senkinek. Az írás több szempontból is tanulságos, íme ezek közül kettő.

A tartalomhoz

Nekem nincs 12 alkalmazottam, van viszont négy. Igaz, nem egyszerre vettem fel őket, és nem adtam el a lakásomat a vállalkozás beindításához - egyedül kezdtem és a munkámat fektettem bele, plusz bő egy éves fizetésemet (egy évig kerestem sokkal kevesebbet a vállalkozásból, mint amennyi kellett a megélhetéshez). Volt viszont kitartásom és hitem abban, hogy amit csinálok, az jó, és sikeres lesz. Ezért nem hagytam abba fél év vagy egy év után, hanem csináltam tovább - és megérte. Mert később tudtunk bővülni, terjeszkedni is, és mára a négy embernek és nekem (plusz a családunknak) a megélhetése múlik részben vagy egészben a cég működésén.

Van irodánk, de nem ott dolgozunk, a "home office" kényelmes és megfelelő háttérrel hatékony is. Ez azt jelenti, nem költünk se 1 milliót, se annak a negyedét irodára. Sokkal kevesebbet - 100e Ft alatti összeget. Persze ez nem csilli-villi belvárosi iroda, de nincs is rá szükségünk.

A fentiek után talán hiteles lesz a véleményem. Egyrészt az írásban van néhány tévedés (más az adószint, például), de ez az alapfelvetést nem változtatja meg: kutya nehéz dolog ma idehaza vállalkozni. Másrészt ami az írásból hiányzik, az pont a vállalkozói gondolkodás.

Az ember nem azért lesz vállalkozó, hogy munkát adjon vagy legyen munkája, hanem szeret(ne) valamit csinálni, el akar valamit érni, és ezért mer kockáztatni - vagyis vállalkozni. Az írásból pont ez hiányzik. Ugyanis egy 12 (vagy 5, vagy 20, tök mindegy) fős céget az ember nem megtervez, hanem felépít. Ez a fajta analitikus gondolkodás, amiről Jakab Andor ír, sokkal nagyobb volumenbe működik, amikor valaki befektetni akar - de abban az esetben nem 12 fős céget épít. És olyan volumenben a számok máshogy alakulnak, gondoljunk csak a lehetséges állami támogatásokra vagy a cégméretből adódó egyéb előnyökre. Más kérdés a kockázati tőke, de itt nem arról van szó...

Embert akkor veszek fel, ha megéri. Vagy keresünk már annyit, hogy fel tudjuk venni, vagy tudom, hogy az új ember többet fog hozni, mint a "költsége". Vagyis nem patikamérlegen számolom ki, hogy mennyi ember mennyi munkát csinál, hanem ahogy fejlődik a cég, úgy van igény újabb emberekre. Ki az, aki ezt máshogy csinálja kisvállalkozói szinten?

Mindent összerakva: igaz, amit Jakab Andor ír, csak a világ nem pont így működik. Ettől még ez nem jó és nem helyes, sőt, sokkal könnyebb lenne, ha mindaz teljesülne, amit Andor kér. Mert ki kell mondani: a jelenlegi hazai környezet egyáltalán nem vállalkozó barát, bárki bármit állítson. De ez így van kb. 1946 óta ebben az országban...

Az írás hatása és terjedése

A tartalmon túl nem mehetünk el egy fontos tény mellett: Jakab Andor írásának a berobbanása eddig példa nélküli a hazai blogszférában.

Ismerjük a számokat, tudjuk, hogy van közel 3,5 millió hazai Facebook felhasználó, és vannak egészen népes rajongói oldalak, de ennek a hatását - hát, eddig nem láttuk. Most viszont igen.

Egy alapvetően jól megírt, hatásos írásról van szó, ami valamiért elszállt. Nem kicsit. Az első napon úgy lett több tízezer! Like a Facebook-on (vagyis lefordítva: több tízezren osztották meg a falukon), hogy sehol nem kapott semmilyen "lökést". Persze, ezek után kikerült több nagyobb forgalmú portál címlapjára is, de ez már inkább reagálás volt, semmiképpen nem hatás kiváltása. Most, amikor ezt a bejegyzést írom, már 50 ezer fölött van a Like-ok száma.

Jakab Andor ír is erről, ezt is érdemes elolvasni.

A jelenségre felfigyelt a sajtó is. Szombaton először Mandiner, aztán HVG majd Index címlapra is került a dolog. Ezzel kapcsolatban azt tartom piszkosul érdekesnek, hogy a forgalomban alig volt érezhető. Az olvasók elsöprő többsége a Facebookról jött előtte is, addig is, amíg címlapon voltam, és azóta is, hogy már nincs címlapon.

Vagyis a Facebook ma, Magyarországon, képes olyan elérést produkálni, amilyet eddig csak a tömegmédia tudott. Úgy ért el egy írás több százezer embert (péntek óta 200 ezernél több olvasó!), hogy az nem a tömegmédiában jelent meg.

Ha más nem is, de ezek a számok nagyon pontosan mutatják a közösségi média erejét. És beszélhettünk itt tavasszal a Facebook meg Twitter forradalmakról Egyiptom, Tunézia vagy Líbia kapcsán, de ennyire egyik sem volt nekünk, itt kézzelfogható. 

Lefordítom: ha valaki érdekes, hatásos, az a közösségi média segítségével nagyon sok embert el fog érni. Olyan üzenettel, amit senki, sehol nem fog tudni megállítani, nem fog tudni sem cenzúrázni, sem betiltani.

Jegyezzük ezt meg. És esetleg súgjuk egyes cégvezetők és politikusok fülébe is: ez egy olyan ellensúly, amit nem lehet kétharmaddal megszüntetni.

Ahogy például a gravitációt sem.