Ismered azt a kísérletet, hogy mi történik, ha egy békát bedobsz egy pohár forró vízbe? Természetesen kiugrik. De mi történik, ha hideg vízbe rakod, és melegíted? A béka csendben megfő, és nem fog kiugrani. Na, mi vagyunk a béka, a Facebook a pohár víz, a tűz pedig a Facebook pénzéhsége.

Ha valaki három éve azt mondja, hogy majd fizetni kell azért, hogy a Facebookon az oldalunk rajongóit el tudjuk érni, mi lett volna a reakció? Nagy felháborodás és elfordulás a Facebooktól. Ha valaki azt mondta volna, hogy a személyes bejegyzéseinket nem fogja az összes ismerősünk látni, csak közülük minden negyedik, ötödik? Egyáltalán: ha olyan lett volna pár éve a Facebook, mint most, akkor otthagytuk volna az iwiw-et?

Jaj, lassan az jön, hogy régen minden jobb volt... Nem volt jobb. De a Facebook most nagyon más, mint akkor volt. Azt is mondhatom, hogy ez a Facebook nem az a Facebook. Ez a mai Facebook már egy gyár, ahol mémeket öntünk viaszba, perszonál brendinget építünk, kampányokat futtatunk, embereket érünk el és vírusokat akarunk előállítani. A Facebook mára sokkal inkább marketing eszköz, mint közösségi média oldal. A Facebook így egyre öncélúbb.

Tudod: ha nem kell fizetned, te vagy az áru. A Facebook is egy dolgot vár el tőled: legyél ott. És ezt, mi magyarok, be is tartjuk. Ott vagyunk, nagyon sokan, és naponta is nagyon sokan. Tuti elérést akarsz másfél-két millió ember felé naponta? Két dolgot tehetsz: hirdetsz a Barátok köztben (blöááá...) vagy hirdetsz a Facebookon (az is blöááá...). 

Mi, a békák, eközben örülünk. Csak azok a kisbékák nem örülnek, akik magánéletébe is beleszól a Facebook. A tinikről van szó. Mert amikor apuka megkérdezi a 15 éves lányát, hogy ki ez a fülbevalós nyálgép, aki ismerősöd lett tegnap este, ezzel a lendülettel ijeszti el az egésztől. Ez lesz a Facebook veszte: a kisbékák elugrálása és a nagybékák megfőzése. Hiszen a főtt békákat megeszi a teljes marketing gépezet.

Azt hiszem, kezdjünk el szépen csendben másik játszóteret keresni.