Az online marketingben az talán legjobb dolog hirdetőként, hogy nagyon pontosan tudunk célozni. Több olyan célzási lehetőségünk van, amely a nem online marketingben lehetetlen, vagy csak nagyon nehezen kivitelezhető.

Ennek számos oka van, de elsősorban az, hogy különböző eszközök, szolgáltatások adatokat tárolnak rólunk, folyamatosan gyűjtik és frissítik azokat, és ezekből olyan profilokat állítanak fel, amelyek alapján kifejezetten pontosan leszük célozhatóak. Ezek a célzások mára annyira pontosak lettek, hogy a felhasználók egyre nagyobb része számára félelmetessé válnak.

Elterjedt vélemény például, hogy a Facebook figyeli a telefonunk mikrofonját, és amit hall, arra is céloz. Ez cáfolható, vagyis nem igaz, ez a cikk például erről szól (köszönöm, Bernschütz Mari a cikket!), de ettől még tudom, hogy sokan nem hiszik el, és állítják: márpedig a Facebook figyel.

És egyébként igaz is: a Facebook figyel. A beszélgetést nem, de azt például látja, ha egy közeli ismerősünkkel vagyunk egy helyen, hiszen a mobilunk helyadatait megkapja. És simán lehet, hogy ez alapján is céloz: ha a testvéremet érdekli egy téma, most keresett rá, most nézett meg valamilyen tartalmat, és aztán velem találkozott, akkor megmutatja nekem is azt a tartalmat.

Hogy miért? Mert ha bejön, akkor a célzás nagyon pontos, és a cél ez: minél pontosabb célzással megfogni a figyelmet, és ha a figyelem megvan, akkor talán kattint a hirdetésre, és vásárol a felhasználó.

Azt látom, hogy ettől félnek az emberek. Nem tudják, mi van a "gépház alatt", nem tudják, hogy évtizede gyűlnek az adatok. Ebben a fent linkelt cikkben is, ott vannak azok a bekezdések, amik rácsodálkoznak, hogy az alkalmazások képernyőképeket gyűjtenek a felhasználói szokásokról. Ez annyira nem új technika, hogy én már 13 és fél éve írtam erről: már akkor létezett olyan megoldás, amivel a weboldalon történt folyamatról filmet lehet rögzíteni. És a HotJar csak ezt követően robbant be a piacra...

A kérdés mára nem az, hogy az eszközeink a mikrofonon keresztül figyelik-e a beszélgetésünket. A kérdés nem az, hiszen teljesen mindegy. Annyi más módon tudnak körülöttünk anyagot gyűjteni, és ezekből felhasználói profilokat építeni, hogy a mikrofon már nem is kell.

A kérdés mára az: megengedjük-e, hogy ilyen mértékben célozhassanak a reklámok?

Az Európai Unió erre már pár éve adott is választ: csak akkor engedhető meg, ha a felhasználó erről tud. Erre lett kitalálva a GDPR szabályozás, a cookie policy, és minden más, kicsit zavaró megoldás, ami majd a jövőben fog megjelenni.

A technológiai cégek egy része is megadta a választ: egyre kevesebben engedik, hogy magukon kívül mások is gyűjtsenek rajtuk keresztül adatokat. Erről sok szó lesz a következő években.

Válasz amúgy még nincs a fenti kérdésre. Hirdetőként az ember hajlik arra, hogy igenis lehessen profilokat építeni, és így lehessen pontosan célozni. De felhasználóként a kép már sokkal összetettebb. Ezekkel az adatokkal ugyanis vissza is lehet élni, és tudjuk, hány cég él ezzel vissza.

Hiszen elég csak megnézni, milyen telefonról érkezik a látogató. Ha az egy drága mobil, akkor bátran lehet a felhasználónak magasabb árat mutatni, úgyis megveszi, nem?

És ez csak egy kicsi és "ártatlan" példa, sok más is van, de nem kívánok ötleteket adni. A lényeg: amivel vissza lehet élni, azzal előbb-utóbb valaki visszaél. Ahogy történt ez az utóbbi években sok helyen, elég csak a Cambridge Analytica botrányra gondolni.

Én a magam részéről félnék attól, ha mi, marketingesek szabad kezet kapnánk. Frederik Pohl és C. M. Kornbluth A ​Venus-üzlet című regényben már 68 éve megírta, milyen lenne a világ, ha a reklámcégek uralnák azt - nem nagyon tetszene senkinek. A szabályozás kell. A szabályozás mértéke lehet vita tárgya, de a szükségessége nem. Viszont jó lenne, ha egységes és nemzetközi szabályok lennének - erre viszont nagyon kicsi az esély.

Addig is, az adatok gyűlnek rólunk, a célzások egyre pontosabbak, és a felhasználói para meg csak növekszik. Csak aztán nehogy visszaüssön ránk, marketingesekre ez a folyamat valamikor...