Elküldöm a tervet az ügyfélnek, még az elején járunk, de szeretém, hogy haladjunk. Ezért egy előzetes változatot kap, amelyhez kommenteket írok:

- Ilyen lesz majd a kész terv, csak a szövegeket nem kékkel, hanem zölddel fogjuk ráírni.

Az ügyfél válasza:

- Nagyon tetszik, alapvetően ilyenre gondoltunk, de nem lehetne, hogy a szövegeket ne kékkel, hanem zölddel írjátok rá? Megnéznék egy ilyen változatot is!

És nem, nem arról van szó, hogy az ügyfelünk félkegyelmű. Arról van szó, hogy sokan nem tudnak elvonatkoztatni attól, amit éppen látnak. Érti, hogy az más színű lesz, de nem jelenik meg neki a fejében, és nem tudja elképzelni, ha nem rakjuk le elé a kért színekkel, elrendezésekkel.

Nagyon fontos azt megértenünk, amikor valamit tervezünk, hogy attól, hogy a mi fejünkben látszik valami, még nem biztos, hogy az ügyfelünk is azt látja, úgy látja, egyáltalán: látja. Éppen ezért azt javaslom, hogy mindig kész terveket küldjünk, soha ne bízzuk a másikra az elképzelését a dolgoknak.

Sajnos sokszor futunk bele abba is, hogy ha valami elkészül, úgy, ahogy az ügyfél kéri, akkor mégsem tetszik neki. A probléma ugyanaz, mint fent: nem ért a megjelenéshez, nem tudja jól elképzelni, mit akar, vagy nem látja, hogy az, amit akar, végső soron ronda lesz. Esetleg a fejében "kijavulnak" azok a hibák, amik a valóságban nem fognak megjavulni. (Egyszer nagyon régen például különböző hosszúságú szövegeket kellett volna rászerkesztenem egy címkére, aminek pontosan meg volt adva a szélessége, úgy, hogy a betűk mérete, a betűk távolsága és a betűk formája is azonos legyen. Természetesen ez lehetetlen feladat, de az ügyfél fejében "élt" ez a megoldás.)

Fogadjuk el tehát, hogy az ügyfelünk nem tudja elképzelni a dolgokat, nekünk kell azokat megrajzolni, megtervezni, elkészíteni. És készüljünk fel rá: sokszor csak próbálgatással fogunk eljutni a végtermékig.