Régi vicc volt nálunk a feleségemmel, hogy mi a neve a telefonkagylónak hivatalosan. Ő évekig dolgozott a Matávnál, és bár nem műszakis, hanem marketinges, de azért ezt (is) megtanulta. A telefon kézi beszélője.
Vicces, ahogy vicces az is, amit tegnap az új konyhai csap leírásán olvastam: egykaros szabadkifolyású alsó bekötésű vízmelegítő csaptelep. Huh. Persze, aki szakmailag ismeri ezeket a szavakat, azok talán azt se értik, miért nevezem ezeket viccesnek. Ez a nevük, nem?
Az természetes, hogy sok dolognak van szakmai neve és hétköznapi neve is. Ha te benne vagy egy szakmában, ismered annak a szakzsargonját, akkor fel sem tűnik, ha olyan szavakat használsz, amit a szakmán kívüliek nem értenek. Addig ez nem is gond, amíg valamit nem a szakmán kívülieknek akarsz mondani.
Amint elkezdesz reklámozni, rögtön belefuthatsz ebbe a problémába. Ha a célcsoportod nem ismeri a szakzsargont, de szüksége van a termékedre, máris tudnod kell, a "buták" mit milyen szavakkal mondanak. Egy lakossági telefonboltban nem a telefon kézibeszélőjét adják el, hanem telefonkagylót. Én pár napja az egyik szakáruházban nem egykaros szabadkifolyású stb-t kerestem, hanem "olyan keverőcsapot, ami jó a bojlerhez".
Ha tudod, a vevőid milyen szavakat használnak, akkor neked is azokat a szavakat kell használnod. Ezeknek a szavaknak ott kell lenniük a termékleírásban a webáruházon, a blogbejegyzésben, a Facebook posztban. Mert a vevőid ezt értik. Nem elég szakszerű? Nem baj. Eladni akarsz elsősorban, nem népnevelni.
Tehát tudnod kell olyan "butának" lenni, mint a vevőid, ha forgalmat akarsz!
Utolsó kommentek