Onlinemarketing blog

Sokan a #megafaktor címkével jelölik a twitteren azokat a bejegyzéseket, amik az X Faktor és a Megasztár műsorokkal kapcsolatosak. Ez a két műsor mindenképpen az ősz slágere, és megmondom őszintén, még tavasszal úgy döntöttem, kivételesen végig is nézem mindkettőt. Ennek elsősorban nem szakmai okai vannak - egész egyszerűen gyarló módon érdekel -, de természetesen nem tudom nem szakmai szemmel is nézni.

Ez alapján kialakult bennem egy kép. Részben a műsorokról, részben az eredményekről, részben az eredmények fogadtatásáról. És bár nincs vége egyiknek sem, még van néhány óra, amit "ki kell bírni", de azért az összkép már látható.

Először is egy kis nem internetes, de szakmai észrevétel:

Mindkét műsor profi. Alapvetően és elsősorban ez az, ami látszik rajtuk. Máshogy működnek, máshol vannak a hangsúlyok, de nagyon profi munka mindkettő. Ez alatt azt értem, hogy minden a helyén van, mindenki tudja, mit kell tennie, nincsenek nagy bakik, és ami a fő: hétről-hétre milliókat ültetnek le a tévé elé. Tehát érdekes, még akkor is, ha rengeteg benne az üresjárat.

(Mi nem nézünk a gyerekekkel közösen este tévét. Ezért csak akkor tévézünk, ha már ők lefeküdtek. Ilyenkor jobbára felvételről nézzük meg azt, ami érdekel. Nagyon nagy találmány a HDD-s DVD felvevő: az éppen felvett műsort már menet közben el tudjuk kezdeni nézni az elejétől. Viszont a semmitmondó szövegeket, az érdektelenül unalmas kisfilmeket áthajtjuk. És nem egyszer behozzuk a másfél órás "később kezdést"...)

Persze még oldalakat lehetne írni a fenti kijelentést árnyalva, de azt meghagyom másoknak, vannak erre egészen kiváló szakblogok. Áttérek inkább az internetre.

Ami gyakorlatilag nincs. Egyik műsor számára sem terep az internet, bár a Megasztárban többször felmerül (és ilyenkor mindig rá kell döbbenjek, hogy pl. az egyébként nem egy konzervatív Friderikusz mennyire nem ért ehhez a területhez), és az RTL Klub úgy egyébként a háttérben komolyan foglalkozik vele. De.

Miközben mindkét csatorna komolyan készült és a neten megnézhetőek a korábbi műsorok, interjúk, érdekességek, addig a műsorban nem aktivizálják a nézőket, ráadásul - és ez talán a legfurcsább - nem is nagyon tudnak kilépni a megszokott kereteken. Ebben talán az egyetlen kivétel az RTL Klub: nagyon komoly Facebook page-ek működnek, legendásan nagy pl. Király L. Norbert rajongói oldala. Ráadásul kellemes poén a nevében lévő L betűt Like-ra fordítani.

Láthatóan (és a háttérből tudhatóan) komolyan foglalkoznak ezekkel az oldalakkal, külsős emberek építgetik, etetik tartalommal. És ez így jó, így helyes. Így kellene.

Pl. így kellene felpakolni az elénekelt dalokat azonnal a YouTube-ra. (Update: van az X-nek saját csatornája. De valahogy nem azt nézik az emberek...) Hogy mást most ne is mondjak (bár szívesen elmesélem ezt személyes bármely tévé illetékesének is).

Tehát az internetes jelenléten volna még mit faragni. Például a versenyzőknek, mint önálló brandeknek a tudatosabb és profibb felépítése. Nemcsak a 2-3 "könnyű esetnek", hanem mindnek. Mert ebben volna fantázia és pénz is. Ahogy sok egyéb lehetőségből sem csinálnak pénzt, egyébként. Legalábbis nem láttam Király L. Norbis bögrét vagy Nikolasz sapkát kalapot a karácsonyi hirdetések között... Vagy csak én vagyok figyelmetlen?

Végül néhány szubjektív megjegyzés:

Olyan érzésem van, mintha a netes hozzászólási lehetőségek szintetizálnák a butaságot. Úgy általában is, de ezen műsorok kapcsán igazán. Ezek a műsorok ugyanis nem zenei tehetségkutatók, nem a legjobb hangú énekest keresik. Ezek a műsorok szórakoztatni akarnak, érzelmeket kiváltani. Mert ezzel lesz nézettség, ami direkt pénzbe lefordítható.

Tehát elvárni az ilyen-olyan zenei szakmaiságot, az ilyen-olyan hitelességet vagy ne adj isten pártatlanságot egész egyszerűen a műfaj félreértelmezése. Ez kérem egy cirkusz, ahol van nevető bohóc, van síró bohóc és van porondmester is. A műsor készítői szerint is ez nem tehetségkutató, hanem sokkal inkább valóság show.

Vagyok annyira cinikus, hogy azt gondoljam: minél nagyobb a botrány, minél nagyobb a felháborodás, annál boldogabbak a producerek. És talán az sem véletlen, hogy egyik műsorban sincs sima útja senkinek a döntőkig, és "nagy nevek" kiesnek, kiestek. Mert ez így dráma.

Előadás ez emberek, cirkusz, az utolsó szögig megrendezve. És mi vagyunk benne a díszlet igazán. Semmi más dolgunk nincs, mint felháborodni, nevetni, sírni - és küldeni az sms-t. Emelt díjasan, természetesen.

Ma Pécsett adtam elő a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet Ergonómia és Munkapszichológia Intézeti Tanszéke felkérésére. (Huh, de hosszú a nevük...)

Szóval előadtam a Civilek a hálón, Web 2.0 a gyakorlatban konferencián. Mivel egy alapozó előadást tartottam, így visszanyúltam a nagy kedvencemhez, a web stratégia piramishoz, és erre építettem fel az előadást. Akik olvassák rendszeresen a blogomat, azoknak persze nincs benne semmi újdonság, nem is az volt a cél, hogy naaagy "aha" élményeket okozzak, inkább azt akartam, hogy rendszerezzük a tudást.

Remélem, sikerült. A terem tele volt, és figyeltek.

És íme az előadás (természetesen Prezi-ben):

Nem talált még igazi megoldást a piac arra, hogy a kattintás alapú hirdetés vásárlás jelentősen nehezítette a tartalomszolgáltatók bevétel termelő képességét.

Vagyis: nehezebb összeszedni a reklámból a pénzt. Szerencsére a piac bővül, így az előre menekülés egy sikeres stratégia lehet. Csak legyen kellő mennyiségű látogató, és majd a bevételek is valahogy megjönnek a reklámból.

De ez az állapot nem fog örökké tartani, és az fog (pénzügyileg) nyerni, aki nemcsak a reklámpiactól függ. Ez jelenti részben azt, hogy a mindenféle jutalékos és affiliate megoldások elterjedése indokolt, de jelenti azt is, hogy más bevételi források után kell nézni.

Tanulgatom azt a fogalmat, hogy reklám optimalizáló. Nagyon régen dolgoztam tartalomszolgáltatói oldalon, és akkoriban ilyen még nem volt, így kicsit bele kellett tanulnom, mi is ez. A reklám optimalizáló a portálnál dolgozik, és figyeli a megjelenések hatékonyságát. Ha egy hirdetés nem "termel", akkor lecseréli másikra, kér új kreatívot, átteszi másik felületre. Értelemszerűen ezt olyan hirdetéseknél csinálja, ahol a hirdetés teljesítménye közvetlenül befolyásolja a portál bevételeit is: ilyenek a jutalékos megjelenések, az affiliate megoldások.

Ez nem scifi, van itthon is olyan nagy tartalomszolgáltató, ahol dolgozik ilyen ember. Márpedig ha valaki így gondozza a hirdetéseket, akkor az drámai módon meg tudja növelni a megjelenések hatékonyságát. Olyan konverziók érhetőek el, amilyenekre addig példa se volt. Vagyis nagyon hamar meghozza az ember a pénzét - már ha jól dolgozik.

De a jövő nemcsak ez. A jövő részben a fizetős szolgáltatások. És itt most egy kicsit érdemes "felállni az asztalra", és máshonnan megnézni a hazai piacot. A hazai piac ugyanis nemcsak online sajtó. Igaz, a "nagyok", a "zászlóshajók" a tartalomszolgáltatások, de szintén nagyok és fontosak a nem újság-szerű tartalmat adók: az iWiW, a Freemail, a Vatera, az árösszehasonlítók, a listing site-ok stb.

A Kreatív Online-on megjelent Weiler Péter interjúban például ez olvasható:

Szinte percre pontosan emlékszem a napra, amikor átállítottuk fizetősre a szolgáltatást: reggel hétkor még felhívtak telefonon, hogy biztos-e? Mondtam, nyomjuk meg a gombot. Mire kilencre beértem az irodába, többet kerestünk, mint reklámból a megelőző fél évben összesen.

Vagyis volt egy szolgáltatás, amit fizetőssé lehetett tenni, és ez hozta-hozza a bevételeket. Ez is egy jó bevételi modell.

Nem újdonságok ezek, nincs itt semmi meglepő nagy felismerés. Azt akartam csak megmutatni, hogy valójában van élet a hirdetésen túl is. És ha egy tartalomszolgáltató büszke arra, hogy bevételeinek 95 százaléka reklám, akkor nagyon gyorsan el kell azon gondolkodnia, hogy erre valóban büszkének kell-e lennie, vagy inkább keresse az egyéb megoldásokat. Én ez utóbbit javasolnám.

P.s.: A most zajló párizsi Le Web konferencia kapcsán olvasom, hogy a méltán népszerű Angry Birds bevételeinek egyik fele a fizetős applikáció, de havi 1 millió dollárt megkeresnek a reklámokból is, az ingyenes applikációkkal. Vagyis az igazán jó megoldás a bevétel maximalizálására a több lábon állás. Üzleti modellben is.

Írjuk fel ide a blogba: 2010 végére ugyanaz a hurráoptimista divatmarketing a jellemző, ami volt tavaly, tavalyelőtt és azelőtt is. Más a téma, de az eredmény ugyanaz: felkapnak a "tömegek" egy szolgáltatást, és mindenki abba hisz. Ez a szolgáltatás most a Facebook.

És akkor írjuk fel azt is: attól, hogy mi a divat, még nem kell mindenáron azt használni.

A médiatervezésre, a display és ppc megjelenésekre ugyanúgy szükségünk van, mint fél éve vagy egy éve. Így tehát nyomás a Facebook-ra, az most a trendy, aztán lehet dolgozni tovább.

Munka van, az év vége ilyen. 

Írtam, hogy Facebook kampányt indítottunk az Intersport-nak, ahol feltöltött képeket lehet Like-oltatni ismerősökkel, a legtöbb Like-ot kapott kép fog nyerni.

A dolog megyeget szépen, a tervek szerint, de van egy elem, amire nem annyira számítottam. Ez pedig a Like csere-bere: bejön valaki egy képhez, Like-olja, majd beírja, hogy ő melyik játékban-versenyen indul, és viszont-like-ot kér.

Mondhatnánk, hogy ügyes, de rávilágít egy fontos dologra: ha egy Like-versenyt hirdetünk, akkor meglepő irányokba is szélesedhet a Like-olók köre. Vagyis a célzásunk tompul, romlik. Ez akkor nem baj, ha eleve széles körre lövünk, de ha fontos, hogy az oldalunk Like-olói szűkebb körből kerüljenek ki, akkor ezt a Like játékot felejteni kell. Ez van.

Kreatívabbnak kell lenni, emberek. Kis alkalmazásokat kell gyártani, amíg még azok érdekesek. Egyelőre ez egy járható út. 

Ahogy nézem, nemcsak nekünk volt az a fannntasztikus kreatív ötletünk, hogy valamilyen játékot csináljunk így karácsony előtt, és ezzel ösztönözzük aktivitásra az embereket. Ez persze nem baj (szerintem), hiszen játszani jó, nyerni meg szeretünk.

Ez is volt az alapötlete az egyik ilyen játékunknak, amit a Facebook-on futtatunk az Intersport számára. Magát a játékot nem is írom le, érdemes megnézni.

Igazi ajándék cunami, rengeteg ajándékunk van, felhúzhatós zseblámpa, sportos karórák, sporttáskák, és pár ajándék, hogy amikor kicsit leül a lendület, legyen mit előkapni a háttérből. Mert egyébként a cél impresszív: ötezer tagosra szeretnénk növelni karácsonyig az Intersport Facebook oldalát.

Meglepően erősen indult a dolog, egy nap alatt száznál több Like, és ami igazán kemény, hogy a Facebook belső hirdetésre kattintók 80 százaléka követi is az oldalt. Ez nem annyira rossz konverzió, nem igaz?

A másik játékunk teljesen más jellegű: ott a cél az, hogy a partnerünknek, az 1001 Reklámajándéknak a karácsonyi kínálatát minél jobban megismerjék az érdeklődők és ráadásként céges adatokkal tudjuk bővíteni az adatbázist. Ezért egy olyan aktivitást találtunk ki, ahol egy kis körítés mellett angyalokat kell keresni az oldalon (mert elkóboroltak, na). És aki megtalál egyet, az játszhat. És hogy csavarjunk egy kicsit: az a győztes, aki a meghirdetett egyszámjátékban győzni fog. Itt viszont csak cégek játszhatnak.

A magam részéről szeretem a játékokat. Bár nem alacsony a költségük, de cserébe egészen jó aktivitást lehet elérni, és ha van arról elképzelésünk, hogy az eredményekkel mit kezdjünk, akkor még üzletileg is jól járunk. És végül is ez a cél, ilyenkor érdemes nyúlni az egészhez.

Szóval, játékra fel! Nyakunkon a karácsony, vagy mi. 

...a Facebook oldalad. Mármint a céges oldalad. Egyre több olyan esetet látok, amikor valamilyen akcióra, kampányra készül egy oldal, begyűjt pár száz, jobb esetben pár ezer Like-ot, aztán amikor vége az akciónak, akkor szegény lógva marad. Nem foglalkozik vele a kutya se...

Pedig egy ilyen oldal innentől kezdve érték: olyan, mint egy adatbázis. És ha nem használják, akkor az bizony pénzkidobás. Tehát nem az a baj, hogy elhal az oldal, és nem lehet feltámasztani - mert fel lehet. Hanem az a baj, hogy az alvó időben is termelhetett volna némi pénzt: ismertséget, forgalmat.

Persze, tudom, etetni kell az oldalt. De gondoljuk végig: szinte mindig lehet találni ennivalót egy Facebook oldalnak. Ha nem a saját cégünk életéből, akkor arról a területről, ahol a cégünk dolgozik. Ne legyünk restek figyelni a webes cikkeket, és ha van érdekes, ajánlani. És aztán ha időnként van saját hírünk, azt is bátran írjuk meg.

A Facebook Like-olók toleránsak. Passzivitás miatt nem szokás leiratkozni egy oldalról. De ettől még nem az a jó gyakorlat, hogy csak néha néha használjuk, csak úgy, ötletszerűen. 

Már csak pár megfeszített hét, és vége az évnek. Holnap december. Addig is...

Egyre inkább közhelynek érzem, de attól még igaz: a gyerek alapvetően megváltoztatja az ember életét. A gyerek, majd gyerekek megszületése olyan mértékben alakítja át az életvitelt, a hangsúlyokat és az értékrendet, hogy azt elmagyarázni nem is igazán lehet - át kell élni.

Ez az alapvetés egyre többször jut az eszembe, amikor azt veszem észre, hullok ki a "geek" közösség mindennapjaiból, egyre kevesebb helyre és egyre ritkábban megyek el. Lesz egy twitter sörözés? Meetup? Flashmob? A híre még eljut hozzám, de megszervezni... A gyerekért iskolába kell menni, aztán jön az esti rutin: lecke, vacsora, fürdés, altatás. Jó esetben este 9-re van ezeken túl az ember. Akkor meg már hova menjek? Maradok a fenekemen, nem megyek én sehova.

Így aztán élem az életemet online, hiszen azért nem fekszem le rögtön, van mit dolgozni éjszaka is.

Tanulság? Marketinges fejjel észre lehet venni, hogy az eltérő életet élőket eltérő módon kell aktivizálni. És amíg a gyerek nélküli családosokat, a fiatal párokat vagy az egyedül élőket meg lehet célozni egy-egy személyes aktivitással, addig ez a családosoknál csak akkor működik, ha vagy hétvégén napközbeni, vagy hétköznap késő délutáni az időzítés - és a program a gyerekeknek szól!

Ha pedig mégis valamelyik szülőt akarjuk elhozni, akkor egyrészt jóval előbb szóljunk (2-3 hét minimum!), és készüljünk fel arra, az utolsó pillanatban is változhat a program: ha a gyerek beteg, könnyen dönthet úgy a szülő, marad otthon...

Valamikor 7-8 éve tanultam médiatervezést a gyakorlatban. Volt akkor egy elv: banner (display) hirdetést csak úgy vásárolunk, hogy egy lapon egyszerre csak egy alkalommal jelenjen meg. Vagyis ha van egy vertical hirdetés a jobb oldalon, akkor ne legyen máshol a lapon ugyanaz a hirdetés.

Ennek részben anyagi okai voltak: a megjelenés alapú vásárlásnál a két helyen egyszerre történő megjelenés kb. kétszer annyiba került (vagy akár többe is, a különböző méret árak miatt), mintha csak egy helyen lenne ott a hirdetés. Persze volt, hogy használtunk speciális megoldásokat: ott direkt vettünk egyszerre történő megjelenést, és egymást kiegészítő, egymással összekötött hirdetési kreatívokat készítettünk.

Aztán az utóbbi időben azt látom, hogy olyan, elvileg drága felületeken, mint pl. az Index cikkek, egyre többször jelennek meg egy lapon különböző méretmutációban, de egyszerre ugyanazok a hirdetések. Nincs logikai kapcsolat, egész egyszerűen ugyanaz a hirdetés ott van fent, oldalt és akár lent is egyszerre.

Most akkor megőrültek volna a médiatervezők? Mi ez a gagyi tervezés? Persze, kicsit belegondolva, ez a fajta reklám dömping nem butaságból van így. Ez a fajta reklámdömping ugyanis akkor nem drága, ha nem a megjelenésért, hanem valami másért fizetünk. Jelesül a kattintásért.

És így egy olyan másfajta tervezést láthatunk, ami korábban nem érte meg: ha valaki belép az oldalra, olyan sok helyen láthatja akár ugyanazt a hirdetést, hogy a banner vakság kevésbé fog "hatni". Önmagában az ismétlődés miatt feltűnhet az olvasóknak, hogy mi van itt.

És a kattintás alapján történő vásárlás miatt ez a megoldás nem is drága. Hiszen egy ember egy lapon jellemzően csak egyszer fog kattintani, miközben 2-3-4 helyen jelenik meg a hirdetés. Ráadásul nagyobb valószínűséggel fog kattintani, mintha csak egy hirdetést látna (hiszen észrevette a kreatívot, lásd fent). Tehát elvben magasabb átkattintási arány is lehet az össz kampány tekintetében (főleg, ha az ilyen egy oldalon több megjelenést csak egy megjelenésnek számítanánk...).

A kattintás alapján történő vásárlással tehát a lehetőségek megváltoztak: lehet máshogy is tervezni. És ez végső soron nem olyan nagy baj. Ha le akarjuk cserélni a kattintásos fizetést valami másra, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez a fajta megoldás ne legyen ismét aránytalanul drága.

Kellene már nagyon írni, téma is van ezerrel, csak erőm nincs. Ma például egész nap oktattam, a nap nagyobb részében a Samling négy napos online marketing képzésének az első napján, aztán tartottam még egy órát a Corvinuson is - ezt mindig szeretem, mindig nagy várakozással indulok neki, aztán vagy jól sikerül, vagy nem.

Most jónak éreztem.

Nehezíti a pályát a még meglévő torokfájás, így nazális, ám fájdalmas mellékzöngét kapott az egész napon. De jelentem, túléltem! Egyelőre...

De az energiám, na az elfogyott. Így aztán csak figyelem a híreket, és csendben konstatálom: nem unalmas ez az év vége. Az állam, úgy tűnik, megpróbál belépni az online piacra, és kb. végtelen költségvetésből portállá fejleszteni az MTI.hu-t. Mivel a hazai tartalomszolgáltatók jelentős mértékben éltek és élnek az MTI-ből, így az "eredeti forrás" valóban olvasott lehet. De.

De az Indext nem azért szeretjük, mert újraközli az MTI-t. Az Origóra sem az MTI miatt megyünk. Az MTI hírek egyfajta kóc, vatta, ami kitölti a tartalmat az egyedi és értékes cikkek között. Jó esetben több, rosszabb esetben kevesebb a nem MTI írás, de van nem MTI. Ez adja a net sava-borsát. Kell az Index szemtelensége, az Origó kimért tudományossága, az FN.hu rácsodálkozó szakmaisága, a HVG online offlinból vett enyhe arisztokratikussága. A hírek önmagukban nem elegek.

Egyébként sincs hírszolgáltatás bulvár nélkül, Uj Péter nem hülye, pontosan tudja, hogy a pina és a fasz hozza a látogatottságot, a bevállalós írások az ismertséget, az MTI meg csak úgy van.

És most képzeljünk el egy Indexet pina, fasz, ValóVilág, celebek és Tóta W. nélkül. Kellene? Mert az MTI.hu ez lesz.

Persze, lesz olvasottsága, naná. Majd kiadják "kötelező ajánlásba", hogy aki az államtól kapja a fizetését, annak ez legyen a kezdőoldala. Tök jó lesz. De ettől még ha valamit akarunk, akkor úgyse fogunk oda bemenni. Mert unalmas lesz. Nem is lehet más.

És innentől politika. Ezt meg meghagyom az Index szakblogjainak, legyenek ők a fekete bárányok.

Ma már videon nézed a legjobb filmeket.
A kazettán minden készen áll.
A cowboy annyiszor tüzel, ahányszor akarod.
A Superman csak gombnyomásra vár.

Óóóóh, óóóóh!

O'óóóóó a képernyôn át kitárul neked,
A fantasztikus távoli világ.
Bár elôre tudod, mi lesz a folytatás,
Bámulod a hyperűr csatát.

Óóóóh, óóóóh!
Videósztár, videósztár!
Videósztár, videósztár!

Óóóóóó az énekesnô csak neked énekel.
Száll sok piros luftballon.
Ôôôôô annyira szép, hogy mindig látni kell.
A képe fenn van már a falon.

Óóóóh, óóóóh!
Videósztár, videósztár!
Videósztár, videósztár!

Óóóóh, óóóóh!
Videósztár, videósztár!
Videósztár, videósztár!
Videósztár, videósztár!
Videósztár, videósztár!
 

Az év vége valahol az őrültekháza az egész gazdaságban. Olyan, mintha mindenki most próbálná behozni azt az elmaradást, amit az év közben összehozott. Mindenki pörög ezerrel, hirdet, elad, vesz és így tovább.

(És naná, hogy ilyenkor kell megfáznom.)

Van tehát hajtás, figyelni kell fokozottan a kampányokra, az ügyfelek igényére, és ráadásként készülni kell a jövőévre is. Persze ezt most nem panasznak szánom, ez csak ténymegállapítás. Ez van minden évben. És valahol örülök is neki, hogy most is ez van: hiába van még itt a válság szele, azért pörögnek a dolgok. És ez jó.

Van egy módszer - és akkor ez most legyen egy tuti tipp! -, hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy az ember ne ússzon el a munkákkal. Ismerem, láttam használni, de valahogy nekem nem sikerül mindig megvalósítani. De azért leírom, mert úgy-amúgy nem rossz.

Ez a módszer végtelenül egyszerű: ha jön egy megrendelés, nem a határidőt kell nézni, hogy mikorra kell elkészülni, hanem azonnal meg kell csinálni. Nem kell félrerakni, hogy van erre még 2-3-4 nap.

Ehhez persze két dolog kell: kellő kapacitás és a módszer folyamatos használata. Hiszen ha van olyan munka, ami már feltorlódott, akkor a közeli határidő miatt nem jut idő az újra...

A kapacitás lehet egyébként az igazán szűk keresztmetszet, főleg ilyenkor, év végén. És ezzel nagyon nehéz mit kezdeni. Sajnos a munkákat nem lehet "felhőben" elvégezni, nincs olyan work-cloud, ami ilyenkor segítsen. Marad a válság-menedzselés, a rohanás, és a Karácsony várása.

Hiszen Karácsonykor van néhány nap, ami igazi ajándék. Pihenés és nyugi.

Idén az ETARGET kezdte, és már az egyik partnerünk is felhívta arra a figyelmet, hogy nyakunkon a Karácsony. És valóban, bár az időjárás fokozottan igyekszik ezt cáfolni, de napokon belül itt a tél, és minden, ami vele jár. Például a felfokozott vásárlási láz, és ezzel együtt a felfokozott hirdetési kedv is. Pontosabban: a felfokozott hirdetési kedv már most itt van.

Ez két dolgot jelent: kicsit nehezebb jó helyen megjelenést venni, és sokkal drágább is lehet a hirdetésünk a ppc hálózatokban. Az előbbi annyira nem dráma: a display piacon még mindig nincs az a fajta tülekedés, mint volt pár éve (és szerintem már nem is lesz soha). A ppc már érdekesebb lehet. Nagyon sok céget látok, ahol az idei év az első igazán komoly ppc-s év, és ez lesz az első komolyabb karácsonyuk. Pár dolog jutott eszembe, amire érdemes odafigyelni. Íme:

• Nagyon könnyen elszállhatnak a költségek. Sokkal szorosabb kampányfelügyelet kell ilyenkor. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ne engedjük elszaladni a pénzeket, hanem ezt is, nézni kell, mire megy el a sok pénz (melyik szavakra), és megnézni, azok a szavak hoznak-e konverziót. Ha nem, kegyetlenül ki kell kapcsolni. Van olyan szó vagy kifejezés, ami ilyen időszakban napi több ezer forintot is képes elégetni, miközben év közben jól teljesít!
• Sokkal több a konkurencia. Van, aki ilyenkor kampányol csak. Nem kell mindenáron versenyezni velük, érdemes inkább ráfeküdni a long tailre: több szóra hirdetni. Ha ezt nem tehetjük, akkor figyeljünk arra, hogy míg reggel lehet, sokan konkurálnak velünk, délután vagy kora este már kevesebb konkurensnek marad pénze. Hirdessünk olyankor intenzívebben. Ehhez is kell a folyamatos felügyelet.
• Nem mindegy, milyen szövegeket használunk. Nagyobb a zaj, de nagyobb az érdeklődés is. Próbáljunk ki minél több dolgot, bátran kísérletezzünk változatokkal! Ilyenkor akár néhány órán belül kiderül, melyik a jó szöveg.
• És ami a legfontosabb: mérjünk és elemezzünk! Ne csak a Google Analyticset figyeljük, ne csak a kampányjelentéseket nézzük, hanem az üzleti eredményt is. De ne csak úgy általában, hanem napi szinten. És kérdezzük meg a vevőket, ha tehetjük, hogyan találtak ránk!

Persze minden kampány másmilyen, így sokkal konkrétabb tanácsokat nem tudok adni. Tapasztalatunk van dögivel, éppen ezért tudom, ahány cég, annyi lehetőség. Egy biztos: szinte mindenkinek jó az év vége, ilyenkor nagyon sokat költenek az emberek. Ne maradjunk le róla!

A 4. Keresőmarketing napon én legjobban a Kattintáson innen és túl című beszélgetést vártam. Szabó Ákos (exIndex, Adaptive Media) és Nagy Barnabás (UPC) beszélgetett egymással, a moderátor Kozári István (Origó) volt. Ezúton is köszönöm nekik, hogy elfogadták a felkérést!

Az alap koncepció és a cím onnan jön, hogy Szabó Ákos az egyike azoknak, akik többször és több helyen is szót emelt a kattintás alapján történő display vásárlás ellen, míg Nagy Barnabás a UPC online hirdetésekért felelős vezetője, és ők már elsősorban nem kattintás, hanem konverzió (tehát megvalósult vásárlás) alapján vásárolnak. Tehát ők a "két véglet". Kozári István pedig olyan valaki, aki szakmailag felkészült, pontosan tudja, mi a téma és miről szól a történet.

Így aztán a beszélgetés tényleg érdekesen alakult. A témát elég részletesen körbejárták, sok olyan dolog elhangzott, ami elég szélsőségesnek tűnő vélemény - mindkét oldalról.

Néhány érdekes dolog: a UPC nagyon nehezen tud idehaza vásárolni. Az a megoldás, ami nekik kell, nálunk még "nem termék". A konverzió alapú vásárlás olyan mértékű bevállalás, amit sokan nem mernek meglépni. Ezért külföldön vásárol - hazai IP forgalmat. Persze vásárol idehaza is, ha megéri.

Szabó Ákos elmondta, hogy sajnos idehaza nincs kapcsolat a tartalom fejlesztése és az értékesítés között: hiába van hirdetői igény valamilyen tartalomra, a tartalomszolgáltatók nem vagy csak nehézkesen mozdulnak rá. A meglévő felületek viszont sok esetben értéktelenek: nem hozzák az elvárt eredményt.

Egy dologban teljesen egyetértettek: a kattintás alapú árazás a display piacon, mint vásárlási megoldás magában hordozza az összes negatívumot, amit el lehet képzelni. Miközben valójában a kattintás alapú vásárlás nem azért alakult ki, hogy kattintást (vagyis látogatót) vegyünk, hanem mert így olcsóbb a megjelenés...

Vagyis a piac elment valami nagyon rossz irányba, ami nem annyira jó, és ezen változtatni kell. Kellene. A hogyan változtassunk viszont nem derült ki.
 

Hihetetlen számomra, hogy ez már a negyedik Keresőmarketing nap, de eljutottunk ideáig is! Azt látjuk, hogy a téma még mindig érdekes, de az is látszik, hogy a konferenciának jövőre meg kell újulnia. Nem mintha a mostani rossz lenn, sőt! Egészen izgalmas programot állítottunk össze - igaz, én érthető módon elfogult vagyok.

Több olyan előadás és vita is lesz, amit már nagyon várok, és előre izgulok, ne fáradjak el iszonyúan a végére. Idén is én leszek a levezetője a konferenciának, így nem is vállaltam saját előadást vagy vitavezetést - néző leszek.

Aki nem tud ott lenni, annak ajánlom a Csirip falat, és biztosan lesznek beszámolók is - azokat majd igyekszem utólag összeszedni és linkelni. Úgyhogy aki majd ír bejegyzést rólunk, az bátran másolja be ide kommentként!

Most pedig alvás, holnap hosszú napunk lesz! 

Te megbízol a Facebook-ban? Rá mered bízni a levelezésed? Vagy az jobb helyen vagy a Google-nél? Na, kb. ez volt az első reakció arra, hogy a Facebook "feltalálta" a Google wave-et, és a "véletlenül milliárdos" Zuckerberg bejelentette a Facebook legújabb fejlesztését.

Az elkövetkező napokban majd jó sokan meg fogják írni, hogy mi is ez pontosan és mire is jó, így elsőre úgy tűnik, nem találták föl a kanálban a mélyedést, de jól integrálták a már használt és megszokott eszközöket.

Érdekes, hogy az e-mail használattal kapcsolatban a legaktívabb netes felhasználók, vagyis a tinik, azt szokták mondani, azért nem használják, mert az nekik lassú. A chat, a facebook fal (és a Twitter) sokkal pörgőbb, azonnalibb, és nem is annyira formalizált. Nos, ha ehhez hozzátesszük, hogy az igazán aktív Facebook felhasználók a tinik körül kerülnek ki, akkor azt hiszem, ez a social inbox sikerre van ítélve. Főleg, ismerve a Facebook-ot, nem fognak óvatoskodni meg "lab"-ozni, mint a Google, hanem eszi-nemeszi, odatolják mindenkinek.

Az a mindenki meg jelenleg olyan 500 millió felhasználó.

És akkor most visszatértünk az elejére: rábíznád-e az üzleti leveleidet a privacy területén kimondottan gyengén teljesítő Facebook-ra? Rábíznád-e a leveleidet egy olyan szolgáltatóra, amelyik szinte szó nélkül törölheti a teljes nála lévő identitásodat?

A Facebook új szolgáltatása nem több, mint a meglévő tudásának az ügyes és logikus összegyúrása. Sikerre van ítélve, de nem fog szerintem semmit megreformálni. Jó lesz, de ettől még ha nemcsak szórakozásra használjuk a netet, máshol is fent kell tartanunk mailboxot és egyéb szolgáltatásokat.

Így lesz egészséges. Nem adhatunk egy szolgáltatónak sem kétharmadot.

Az utóbbi napokban megint iszonyúan felpörgött az élet, hiszen jövőhéten megint Keresőmarketing nap! Ez már a negyedik ilyen esemény, és ahogy az előző években, most is kicsit változtattunk, csavartunk a koncepción.

Az idén elsősorban a hirdetésekre koncentrálunk. Keresőhirdetések, tartalmi hálózatok, üzleti modell, tippek, trükkök, szakmai kérdések lesznek terítéken. Nem másolom ide a programot, az oldalon fent van egyre több minden.

Nagy hangsúlyt akartunk adni a tényleges kampányoknak, ezért ismét lesz sok esettanulmány - változatos témákban. Kár lenne kihagyni ezt az egy napos konferenciát, és még holnap, vagyis péntek estig olcsóbban is lehet jegyet kapni rá.

Ha valakinek hiányérzete lenne - hiszen nem lesz most szó a keresőoptimalizálásról -, annak is segítünk. A konferenciánkon részt vevők 10.000,- Ft-os utalványt kapnak a 2011. január 19-20-i galyatetői SUPERSEO konferenciára.

Ha valakinek kérdése van, esetleg kérése, legyen oly bátor, tegye fel itt, vagy írjon nekem e-mailt.

És találkozzunk jövőhét szerdán! 

A CEMP végre nyilvánosságra hozta azt a kutatást, amellyel azt szeretnék megmutatni, miért nem helyes az, ha banner (display) megjelenést kattintás alapon vásároljuk.

Főbb eredmények

1. A hirdetésekkel találkozó 15 évnél idősebb hazai internetezők 66%-a egyáltalán nem kattint display hirdetésekre.

2. A kattintások 64%-áért a hirdetésekkel találkozó felhasználók 10%-a felelős.

3. A gyakori kattintók között átlag felett képviseltetik magukat a kereskedelmi szempontból kevésbé fontos legfiatalabb és legidősebb, általában alacsonyabb végzettségű és Esomar státuszú felhasználók.

4. A kattintók közel fele egy hónapban csak egy alkalommal kattint hirdetésre, azaz csupán egyetlen kiadvány egyetlen kampányának valamely kreatívjára reagál ilyen módon.

Ez a lényeg, a többi ennek a körbeírása, plusz CEMP (jogos) önfényezés. A kutatás fontos és hasznos, ráadásul olyan lépés, ami több szempontból is előre viheti a piacot. Jó esetben.

A kutatásból kiderül, hogy a bannerek nem valók kattintásra, hiszen a célcsoport jellemzően nem a kattintókból kerül ki. Ezért nem is érdemes kattintást vásárolni, mert bár így garantált forgalmat viszünk az oldalra, de azok a látogatók, akik jönnek, nem lesznek nekünk "jók". Tehát vásároljunk az alapján, amire a banner való: elérés alapján. Ezt persze így nem írja le a CEMP kutatása, de nekem ez jön le belőle.

És akkor most lássuk a másik "eredményt". Az adatokból az is kijön, hogy a banner nem jó semmire. Hiszen úgyse látszik, csak sokba kerül, és még kattintást se érdemes venni, hiszen mostmár látjuk, kik kattintanak. Persze ez így hülyeség, de sokkal nehezebb ezt a gondolkodást cáfolni, mint gondolnánk.

Pedig eddig is lehetett tudni, hogy a kattintás mire elég. Van olyan kampányról tudomásom, ami 1 millió megjelenés után 4 db konverziót hozott. Olyan dologban, ami más csatornán természetesen eladható volt. Aki ilyen eredményt is lát, az bőven bólogat: igen, igen, nem veszek én bannert sehogy.

Ami persze megint butaság. Ezt a kutatást követnie kell egy másik kutatásnak is (és gondolom követni is fogja): egy olyan kutatásnak, amiből kiderül, a banner mire jó. Hogy épít brandet, hogy növel ismertséget, hogy terel vásárlókat a boltokba. Hogy van annyira jó, mint egy újsághirdetés vagy egy tévé reklám. Sőt, ráadásul van egy plusz funkciója: kattintani is lehet.

És akkor azt gondolhatjuk, hogy hátradőlhetünk. Pedig nem.

A CEMP egész kampánya nem az alapvető problémára ad választ. Azt elfedi, nem akarja mutatni. Gondolom azért, mert a háttérben a valódi problémát is igyekszenek orvosolni. Ez a mostani "kampány" arról, hogy mire való a banner, a hirdetőknek szól. Az ügynökségeket máshogy és mással kell meggyőzni.

Mert a kattintás alapú vásárlás oka nem az, hogy látogatót akarunk venni. Hanem az, hogy alapvetően drága a megjelenés alapú ár. Sokba kerül 10-12 Ft-ért egy banner megjelenés. Sőt, az sem segít, hogy a hazai tartalomszolgáltató-ügynökségi duó alapvetőn a kedvezményekről és a bónuszokról szól (még kattintás alapon is). A kattintás alapú vásárlás tehát nem volt más, mint tudatos árcsökkentés: olcsóbban kellett venni a megjelenést, és csak így lehetett ezt megtenni.

Most persze a piac azt várja, hogy majd a hirdetők és az ügynökségek lesznek oly rendesek és önmegtartóztatók, hogy nem kattintás, hanem megjelenés vagy elérés alapon vásárolnak. Vagyis visszaáll a pár évvel ezelőtti állapot. De ez szerintem csalóka remény.

Engedni kell a tartalomszolgáltatóknak is. Valahogy át kell szabni ezt az egész hazai display piacot: reális árakkal, reális kedvezményrendszerrel és reális elvárásokkal. Sokat kell tanulnia mindenkinek a következő években, és kell még egy fontos dolog.

Valamilyen közmegegyezés, ahol a szakma nagy része megállapodik egymással. Persze biztos, hogy nem lesz benne mindenki, de ha a többség benne lesz, akkor már el lehet érni valamit. Mert ami most van, az igazából nem jó senkinek. Nincs bevétel a tartalomszolgáltatóknál, kisebb a forgalom az ügynökségeknél, és bár most olcsóbb a hirdetés, de hosszabb távon egész egyszerűen nem lesz hol hirdetni.

Azt meg már csak nem akarjuk.

Hírekből, kis színesekből lehet tudni, hogy Kínában lopják a tévécsatornákat: engedély nélkül teszik azokat fel helyi kábeltévék a kínálatukba. És az ott akár azonnal milliós elérést jelent. De nemcsak az adást lopják, hanem a reklámokat is: a reklámblokkok helyén nem a lopott csatorna saját reklámja fut, hanem az adott kábelszolgáltató bekever helyi reklámokat. Így tehát a számára ingyen tartalomban futó reklámot adja el.

Más ország, távol van, legyen ez az ő problémájuk, gondolhatjuk. De most láttam ennek egy tipikus hazai példáját, ami pofátlanságában csodálatos.

Kétségtelen, hogy az X Faktor az ősz (és az elmúlt évek) legnagyobb nézettséget elért tévéműsora kis hazánkban. Ha csak a puszta számokat nézzük, az is megdöbbentő: szombat este a nézők fele X Faktort néz, és a többi közel száz csatornára jut a nézők másik fele... Ennek megfelelően minden, ami az X-ben van, nagy nézettségre számíthat az interneten is. Az RTL rendesen fel is rakta az adást a saját oldalára - elfogadható minőségben, kellően gyorsan (még aznap), mindenki számára látható módon.

És ezzel, mint aki jól végezte a dolgát, hátradőlt. De sajnos tévedett. Ugyanis hiába van fent egy videó valahol, ha az emberek nagy része nem ott van. Az emberek nagy része, ha videót akar nézni, a YouTube-on van fönt. Ráadásul az érdeklődők nem az egész műsort akarják újranézni, hanem csak egy-egy számot. Mi erre a jó megoldás? Fel kell rakni a számok vágott változatát a YouTube-ra! Igaz, ezzel veszít a saját oldal, de ha nem teszi meg a csatorna, megteszi más. És nem is akár hogy! Egyrészt gyorsan, másrészt magát reklámozva.

Tehát: mivel az RTL Klub nem csinált saját YouTube csatornát, így van egy űr, fel lehet pakolni a videókat egyenként. Igen, ez elvileg jogilag problémás. Igen, le lehet vetetni. De amíg fönt van, addig is hozza a nézettséget! És ez napi tízezres nagyságrendű videómegnézést jelent egy hazai X Faktor dal esetében. Az meg már nem kevés.

És akkor a lényeg: ezt a fajta lopott forgalmat ügyesen ki is használta már valaki. Az egyik szombati produkció alatt ugyanis a saját reklámja fut, íme (kattintásra nagyobb):

A videó itt érhető el, amíg az RTL Klub le nem szedeti. A videó leírásában van a reklám, valamint a videó felső részében, piros alapon. Ez azért már elég nagy pofátlanság, nem? Ez azért már több, mint egyszerű rajongásból felrakott klipp. Ez konkrét tartalom lopás.

Még akkor is, ha ügyes ötlet.

Amikor egy kampányt tervezek, akkor az első fontos kérdés az: hogyan fogom tudni elérni azokat, akik a célcsoportba tartoznak. A hogyanra két válasz is van: melyik oldalakon keresztül és mivel.

A kettő persze szorosan összefügg. Ugyanis nem nyújtja minden egyes felület az online marketing eszközök minden egyes fajtáját. Van, ahol csak display hirdetéssel (tehát pl. bannerrel) tudok megjelenni, máshol csak kattintás alapú szöveges hirdetést vehetek meg, megint máshol csak valamilyen időszakra lekötött szponzorációval tudok ott lenni. Sőt, vannak olyan idehaza nézett felületek, amiken elvileg (és hivatalosan) nem is hirdethetek.

Amikor tehát azt kell megterveznem, hogy milyen módon juttatom el az üzenetemet a célcsoportnak, akkor nagyon fontos kérdés az is, hogy valójában milyen eszközt akarok választani?

Ott van példának okáért a szöveges hirdetés. Vajon ugyanazt a hatást el tudom azokon keresztül érni, mint amit egy bannerrel? Futott a napokban az Index.hu-n egy olyan banner, ami nem is egy hanem egyszerre két banner volt, és a kettő között grafikailag is kapcsolat volt - egy figura lemászott a másikba. Látványos, hatásos, "élmény számba ment". Ugyanazon az oldalon ott van az ETARGET hirdetési hely. Vajon egy ETARGET-en elhelyezett hirdetésre ugyanazok fogják felkapni a fejüket? És ugyanaz a benyomás lesz?

De ha bevezetek egy új logót, akkor azt hogyan tudom belerakni egy AdWords search hirdetésbe? Ugye, hogy sehogy?

Erről beszélek. A kampány célja erősen meghatározza, milyen eszközre van szükségem. Amikor a szöveges kattintós hirdetések (a ppc) megjelent, újdonság volt. Mára nem az. Ne akarjuk annak kezelni, amire nem való: nem helyettesítő eszköz, hanem kiegészítő! De ugyanez igaz a bannerre is, csak fordítva. Amíg csak banner volt, addig mindenre ezt használtuk. Elérésre is, vágy keltésére is, de igény kielégítésére és válaszok megadására is. Elvártunk a bannertől az elérés mellett kattintást, sőt, ad absurdum konverziót is. Pedig nem is erre való!

Azt gondolom, hogy ha egy bannert arra használunk, hogy sokan kattintsanak rá, akkor az legalább annyira az eszköz rossz használata, mint amikor egy ppc hirdetéstől azt várjuk, hogy brand-et építsen.

Persze lehet használni a bannert konverzióra és a ppc-t brand építésre is, de nem mindegy, hol és hogyan. És innentől válik a tervezés érdekessé. Innentől kell sok féle kreatív változattal, akár több üzenettel is elindítani egy kampányt. És itt válik el igazán az online az offline-tól. Amíg offline-ban lehet egy kreatívra felépíteni egy kampányt (csak méretmutációk kellenek), addig az onlineban ez mára nem hatékony. Túl kell ezen lépni.

Ez viszont újfajta ügynökségi munkát és nagyon felkészült, megújult tartalomszolgáltatói munkát is jelent. Nem lehet már a bannert kilóra eladni. Aki mást mond, az hazudik. De a bannert igenis el lehet adni! Csak jobban felkészült értékesítőkkel, ügyesebb tervezőkkel és a céljaikat ismerő megrendelőknek.

A hazai piac még nem tart itt. Külföldi példák már vannak, és sejthető, hogy ez lesz az irány idehaza is. Változás kell. Márpedig ez a változás fájdalmas lesz, hiszen még azt sem tudjuk igazán, milyen tudásra lesz szükség jövő ilyenkor, vagy két év múlva. Az fog fennmaradni, aki képes tanulni és változtatni. Aki nem, az keressen magának új munkát, dolgozzon most akár tartalomszolgáltatónál, akár ügynökségnél vagy sales house-nál. A hirdetési kofák piaca lejárt.

Most szólok, még időben. 

Ma megint aktiválnom kellett a hirdetésblokkolót az egyik vezető hazai oldalon. Most nem célom sem a portált sem a hirdetést fikázni, maga a jelenség az, ami miatt azt gondolom, érdemes erről írni.

Tehát az történt, hogy az én böngészőm valamiért nem úgy kezeli a sütiket, mint ahogy az a tesztelt egy-két böngésző, ezért nemcsak egyszer kapom meg azt a kis undok felugró hirdetést, hanem naponta 4-5 alkalommal. Márpedig ez nekem kicsit sok.

Éppen ezért le is lőttem. Mert zavart.

Tudom, hogy sem a portálnak, sem a hirdetőnek nem a zavarás volt a szándéka, ők csak azt akarták, hogy mindenképpen lássam azt a hirdetést. Szőnyegbombáztak. Annyira, hogy hiába volt a felugró ablak, még a normál bannerhelyen is ott virított ez az izé. Pedig médiatervezés szempontjából ez a megoldás minimum nem elegáns.

A hirdetés, teszem hozzá, grafikájában igen gagyi, bár figyelemfelhívó, de kb. nulla brandépítésre alkalmas. Teljesen egyértelműen arra ment a buli, hogy vegyem észre és kattintsak.

Észrevettem, de nem kattintok. Sőt, a nevet is megjegyeztem, de mivel tele van konkurensekkel a piac, nem oda fogok menni. Az ok az, amit leírtam. Vizuálisan szennyezett és zavart.

Amikor arról beszélünk, hogy a banner jó dolog, és a banner hatékonysága nem a kattintásban van, akkor arra is kell gondolnunk, hogy ehhez normális kreatívok és normális médiatervezés is kell. Egész egyszerűen a banner súlyos félreértése az, ha az arcomba nyomják folyamatosan, napokig piszkálnak vele. Ne tegyék! Ugyanazon a portálon vannak ügyes, érdekes megoldások, szintén figyelemfelhívó, de egyáltalán nem ennyire pofátlanul arculcsapó kreatívok. És itt éppen ezért a portál felelősségét is érzem: vajon tényleg megérte így beengedni ezt a kampányt? Miért nem lehetett kerek-perec megmondani: a hirdető fontos, de az olvasókkal nem szabadna kibaszni?

Bólogatok, megértem, válság van, kell a lé, biztosan. Oké. Nem is azt mondtam, ne legyen hirdetés, ne legyen dömping. Csak annyit mondtam: ne így.

Az a dolgom, hogy reklámozzak dolgokat. Mármint segítsek cégeket, hogy reklámozzák a dolgaikat. Vagyis tanácsokat adjak, hogyan reklámozzák a dolgaikat.

Legalábbis így néz ki.

Valójában az a dolgom, hogy ellopjam az idődet. Igen, olyan vagyok, mint a Momo című könyvben a szürke öltönyös emberek: az idődre utazok, az időd éltet engem. Minden más másodlagos.

Azért csinálunk kreatívokat, hogy felkapd a fejed: hogy az idődet ránk költsd. Azért vagyunk ott a keresőben, hogy elolvasd amit odaraktunk, sőt kattints rá - és töltsd az idődet az általunk odarakott oldalon.

Azért vagyunk ott a Facebook-on is. Mert kell az időd. És ha te éppen a Facebook-on élsz, akkor a Facebook-on fogjuk szépen ellopkodni az idődet. Ici-pici-kicsi darabokban.

Mert mi számon tartjuk az idődet! Tudjuk, hogy egy weboldalon az első tíz másodpercben meg kell, hogy fogjunk. Mert nekünk nem elég az a 10 másodperced. Nekünk több kell.

Mindig több kell! Azt hiszed, érdekel mit csinálsz, hol élsz, hány éves vagy? Őszintén? El tudod képzelni! Leszarom. Az érdekel, hogy meg tudom-e szerezni az idődet. Mert ha igen, akkor már meggyőzlek, hogy az idődön kívül a pénzed is megkapjuk. Nem, nem én. Az ügyfeleim. Én megszerzem az idődet, azt odaadom az ügyfeleimnek, hogy aztán közösen meggyőzzünk, vedd meg azt, amit éppen kínálunk. És persze ügyesen csináljuk: nem akarunk mi minden hülyeségre rávenni. Nem akarjuk, hogy butaságokat vegyél. Azt akarjuk, azt vedd meg, amit mi neked kitaláltunk.

Mert az neked jó lesz.

Add nekem az idődet. Majd gazdálkodom én vele. Jól fogsz járni! 

Olyan 20 éve egy Dale Carnegie tréningen tanultam, és azóta sem tudta senki cáfolni: az embernek a legkedvesebb szava a saját neve. Ez nem azt jelenti, hogy mindenképpen szereti is a nevét (vannak, akik azt állítják, nem szeretik a sajátjukat), de ha valamire rá szeretnénk valakit venni, ha meggyőzőbbek szeretnénk lenni, akkor érdemes a megszólított nevét is használni.

Ezt ugye sok marketinges technika is kihasználja, ott van mindjárt az eDM, de bannert is láttunk már a felhasználói névvel. Működik, na.

Viszont a legtöbb név kis hazánkban ékezetes. E miatt aztán egyes esetekben nem lehet használni. Például nem igazán lehet saját ékezetes e-mail címünk, ékezetes cégnevünk az e-mailben.

A probléma alapvetően a domain: bár a weboldalak esetében már megoldották az ékezetes nevek használatát (illetve általában a nem latin betűk használatát), de ugyanez az e-mail-ek esetében nem lett megvalósítva.

Eddig.

Most olvasom, hogy alakul erre is egy megoldás. A Domain ABC írása szerint:

Az domain nevekhez kapcsolódó technolgiai szolgáltatási terület egyik leginnovatívabb szereplője, az Afilias és a Jordán domaintér (.jo) felügyeletével megbízott National Information Technology Center of Jordan bejelentette, hogy közösen megoldást kínálnak a teljesen nemzetköziesített domain nevekből képzett e-mail címek használatára vonatkozóan.

Vagyis, ha ez átmegy, akkor már az ékezetes domain-ből is lehet e-mail cím. És így végre én is használhatom a valódi nevem a mail címemben, és működőképes lehet a berényi@konrád.hu is.
 

Az Internet Hungary-n többször felmerülő téma volt: keresőoptimalizálás vagy közösségi média optimalizálás a jobb eszköz? Egy ilyen vitát moderáltam is, ami szerencsére valóban vita lett, de sajnos hamar véget is ért.

De aztán egy másik kerekasztal beszélgetés keretében tovább folytatódott, és ma az interneten is visszaköszönt: Doransky Facebook oldalán is parázs vita olvasható a kérdésben.

Ami többször elhangzott érv: olyan ez a vita, mintha az almát hasonlítanánk a körtéhez. A két eszköz tök másra való, nem érdemes - sőt, kifejezetten káros - egymáshoz hasonlítani őket. Hiszen a SEO forgalomterelésre van, az SMO meg elsősorban brand építésre.

A másik álláspont szerint viszont - és ez is megfontolandó - minden mérhető, és mérni is kell. És ha az SMO nem hozza a SEO számait, akkor az SMO rosszabb. Pont.

Most persze direkt sarkítok, a vita ennél sokkal szofisztikáltabb, de a lényeg: a szakma egyik fontos kérdése most, hogy vajon a közösségi média megoldások mennyire mérhetőek az eddig megszokott számokkal?

Az IAB Magyarország közösségi média munakcsoportjában dolgoztunk egy mérési ajánláson: mit érdemes mérni, mit érdemes mérhetővé tenni. De ezek a számok elsősorban arra jók, hogy a közösségi médián belül tudjunk hasonlítgatni dolgokat.

Vagyis az lesz a vége, hogy tényleg az almát hasonlítjuk a körtéhez. Igaz, nem azért, mert nem lehetne összehasonlítani, hanem azért, mert nincs mivel összehasonlítani a két dolgot.

Okosabb én sem vagyok a vitatkozóknál. Nincs a kezemben a Szent Grál, nem tudom kinyilatkoztatni, emberek, ezt egyétek, ezt vigyétek.

Kell ez is, az is. Másra az egyik, másra a másik. Látom ezt azért is, mert mindkét területen otthon vagyunk, mindkét területet csináljuk.

De a vitának még nincs vége. Lesznek újabb felvonások...