Ha hirdetünk, azt azért tesszük, hogy ügyfeleket, vásárlókat szerezzünk. Jó ügyfeleket és jó vásárlókat szeretnénk. Jókat, de hogy mi a "jó", az ugye mindenki számára más. Ezért célozzuk a hirdetést: demográfiára, érdeklődési körre, ahogy éppen lehet.

De a hirdetésünk még egy módszerrel "célzódik": ez pedig magának a hirdetésnek és a cégnek a megjelenése, a magáról alkotott képe.

Például a Sanoma mostani kampányai számomra idegenek, sőt, taszítóak. Bármennyire is profi a kivitelezés, jó az ötlet, és még elvileg használhatnám is a reklámozott dolgot (pl. Startlap kedvencek), nem fogom, mert a reklámról már akkor lepattantam, amikor a lényeg el se hangzott benne. Nem tetszett.

De ez ízlés kérdése. Ízlés és egyéb szokások. Másnak biztos bejön. És azok fogják használni a reklám hatására, akik olyanok, hogy tetszik nekik a hirdetés. Ez egyfajta kör. Maga a kreatív meghatározza, hogy kikhez juthat el.

Ez így persze elég triviális. De ugyanez igaz a weblapunkra, ugyanez igaz a hírlevelünkre, a direkt leveleinkre, sőt, a névjegykártyánkra, sőtsőt a logónkra, cégnevünkre is!

Azaz amikor elkészülünk ezekkel a dolgokkal, akkor máris meghatároztuk - akár tudatlanul is -, hogy kik lesznek a potenciális ügyfeleink. Ezért lehet az, hogy ugyanazt a szolgáltatást eladó ügynökök más-más célcsoportot tudnak elérni. Mert más a stílusuk. És ha sok viszonteladónk van, akkor is megfigyelhetjük ezt: nem szükségszerű, hogy egymással versenyeznek, hiszen más-más stílussal más-más kört érnek el.

Figyeljünk ezekre, amikor weboldalt készítünk, kampányt tervezünk, kommunikálunk. Figyeljünk rá, hogy tényleg olyanokat érjünk el, akik nekünk kellenek. Mert rajtunk múlik.