Szoktunk sörözés közben ötletelni, hogyan lehetne jobban csinálni mások dolgait. Hogyan kellene vezetni az x. céget, hogyan kellene törvényeket hozni, mit kellene tenni azért, hogy jobban éljünk, és hogyan váltsuk meg a világot. Fontos dolgok ezek, hiszen segítik a rekreációt, és a sör által felszabadított szabad vegyértékek bizony határozottan jó(nak tűnő) megoldásokat hoznak elő. Jó buli haverokkal csevegni nem lényeges dolgokról, na!

Az is igaz, hogy nagyon nem látunk bele mások üzletébe. Nekem például fogalmam sincs arról, hogy mitől válik a gyártás folyamán jóvá vagy éppen pocsékká egy tévéműsör, és megmondom őszintén, bajban lennék, ha azt kérdeznék tőlem, mitől válik egy közszolgálati műsor értékké. És ha felkérnének ezekről beszélni, nagy valószínűséggel bevallanám, hogy fogalmam sincs, és ajánlanék magam helyett más valakit. Olyat, aki érti is a témát. Jó, persze, érteném a kérdéseket, hiszen én is dolgozom a média-üzletben, és nézek tévét is, tehát tudnék okosakat mondani - olyan sörözés közbeni okosságokat. Jónak tűnnek azok, csak aztán távolról és józanul nézve már nem biztos, hogy szeretném újra hallanai magamat.

Mindez arról jutott az eszembe, hogy Pintér Róbert a blogján leír egy kerekasztal beszélgetést, amelynek a témája a következő: A tartalom a webre megy, de hol az üzleti modell?

Fontos kérdés, nagyon fontos. Van nem kevés hazai szakember, aki tud erről beszélni, hiszen interneten érdekelt és piacvezető cégeket vezetnek, ilyen cégekbe fektetnek be, ilyen területen dolgoznak. Elismert, okos emberek, akiket sok-sok konferencián meg is ismerhetünk. Ezért aztán én biztosan szívesen hallgatnám a véleményüket a témában. Nézzük hát, kik is vettek részt a beszélgetésben?

Kőszegi András vezette a beszélgetést (BrandTrend), Pintér Róbert (Szonda-Ipsos) biztos részt vett, hiszen ő írta, valamint Sós B. Péter a Népszabadságtól, Mucsi Csaba az MTV-től, Fekete Attila pedig a TV2-től.

Ennyi.

Namost. Ha a fenti média cégeket egy hirtelen mozdulattal kirántanánk a hazai internetből, akkor azt gondolom, nem vennénk észre a forgalomesést a BIX-en. Finoman szólva: nem ők a fő piaci szereplők. Persze ettől még mondhatnak okosakat, így nézzük inkább a tartalmat:

úgy tűnik továbbra is eléggé lehatárolt, hogy hogyan lehet a tartalomból pénzt csinálni a weben

Nos igen, ez így is van. Ezen nehéz vitatkozni, a modell régóta ismert.

Leggyakrabban marad a jól ismert keresztfinanszírozás, vagyis az internet viszi azt a pénzt (vagy egy részét), amit nem az interneten termeltek meg.

Lásd Index, Origó, Sanoma?... Vagy lásd még jópár internetes kisebb-nagyobb oldal, igaz? Mert ha most ennél a három szereplőnél így van, akkor ez már általános?

Merthogy kitől/honnan is remélhet pénzt egy médiavállalkozás?

Yes! Térjünk a lényegre!

elsősorban mindenki a hirdetőkből és hirdetésekből akar megélni, de ez csak keveseknek sikerül a neten is;

Lássuk, mennyire keveseknek, pont jókor írt Rabbit a tavalyi évi listaáras bevételekről » Ebből látszik, nem kevés pénzről beszélünk. Azt kell mondjam, ezek a kevesek bizony nem kevés weboldal, igaz, megdolgoznak a pénzükért: költenek a sales-re, és sokat, nagyon sokat tepernek, hogy működjenek.

az olvasó, néző, hallgató is fizethet a médiának közvetlenül vagy közvetve (előfizetési díjat, vagy konkrétan az adott tartalomért: mikrofizetés, pl. SMS, de ez utóbbi igen ritka);

Ebből él gyakorlatilag az egész hazai pornóipar... Ritka? Nem mondanám... Igaz, a tartalom másmilyen, de ha exkluzív tartalom kell... De ne menjünk a pornóig! Nézzünk szét a FigyelőNeten, a Portolio.hu-n vagy a Kreatív Online-on.

lehetőség lehet valamifajta szponzorációra, de ezt eléggé behatárolja a médiatörvény és nagyon összeér a hirdetéssel (leginkább nincs rá külön keret);

Ezt nem értem. Médiatörvény? Az interneten? Szponzorációt? Itt még a termékelhelyezés sem tiltott ám! Szabad a pálya, uraim! Remélem, időben szólok.

végül keveseknek jut a kevés állami támogatásból is, de ebben az esetben a felhasználásnak kötöttek a feltételei és nyilván bárki nem is kap ilyet.

Na ezt kéne elfelejteni. Az MTV-nél még talán kicsit érthető, de a másik két szereplő? Állami pénzből? Emberek, 2009 van, kapitalizmus van, és nem utolsó sorban válság és megszorítások vannak! Nem kell az állami csecs, mert akkor az állam bele is szól, és jaj lesz nekünk. Az állam maradjon meg a saját feldatainál, ha szabadna kérnem.
 

a tévék sem tudnak egy az egyben a webre költözni. Jellemző adat, hogy az olimpiát egy időben rekordszámú 35 ezer néző követhette online 2008 nyarán az MTV-n. Ennyi internetes néző kiszolgálásához azonban irdatlan sávszélesség és üzembiztos szerver architektúra kell. De 35 ezer ember a hagyományos média számait nézve hihetetlenül kevés, nem üti meg azt a nagyságrendet, amire a szokásos üzleti modellek felhúzhatók. Ráadásul teljesen rugalmatlan a rendszer, elég, ha előzetesen rosszul mérjük fel az igényeket és a túlterheléstől összeomlik az egész (ilyenfajta probléma a broadcast tévével-rádióval nincsen: nem szűnik meg az adás, ha hirtelen mindenki odakapcsol a Megasztárra).

Igen, valóban, ha igazi oldschool tudással nézzük a netet, ez probléma. A megoldást jelentő kulcsszavak: videómegosztás (ugyanis nem akarnak mindig mindent élőben nézni, sőt és nem kell mindent egy weboldalra tenni, a Megasztárt is a YouTube-on néztem, nem máshol), a Torrent (jaj, de ez szitokszó lehet a tévékénél!) és az egyéb közösségi technológiák. Ja kérem, valóban, ez nem ugyanaz, mint amikor adást sugároz valaki, de ez nem is televízió, ez internet! Talán nem azon kéne gondolkozni, hogy hogyan lehet a régi dolgokat átmenteni, hanem azon, hogy mit is jelent(ene) az internetre gyártott tartalom...

De a végén újra előjön az, amitől kiver a víz. Ez pedig az a modell, amit csak offline-os fejjel lehet komolyan gondolni: az internet előfizetésbe belekalkulált tartalom díj. Nincs ez így leírva, csak szépen körbeírva. Olyan szépen, hogy idézem is:

Az internet igazi paradoxona azonban az, hogy miközben a tartalomért senki sem akar fizetni, a hozzáférésért (internet előfizetés) mindenki tejel - de mit néznénk az internet előfizetésünkkel, ha nem lenne a neten tartalom? Kvázi olyan ez, mintha az újságos ingyen adná szinte az összes újságot, csak a járda használatáért kellene fizetni annak, aki megépítette azt az újságosig.

Ez az, amit nagyon nem kellene. Ugyanis innentől olyan kérdések merülnek föl, amiknek a megoldása egyrészt kétséges, másrészt pont a fenti "médiavállalatok" szívnának vele a legtöbbet. Ugyanis mi alapján kéne pénzt osztani? Kinek kellene mérnie a micsodát? Mennyi pénzt kapna mondjuk a bulvár? Vagy a pornó? Esetleg az IWIW? Nos?

Valóban nincsenek egyszerű helyzetben a médiavállalatok. Mindaddig nem is lesznek, amíg nem úgy fordulnak az internet felé, mint valami új, hanem megpróbálják a régi, máshol bevált módszereket használni. Sokat kell még tanulnia itt egyeseknek.

Remélem, a saját kárukon, és nem a miénken.

(Köszönöm Pintér Róbertnek a beszámolót, értelemeszerűen nem vele, hanem a mások által elmondott, és általa leírt véleményekkel vitatkozom itt.)