Kedves magyar fiúk, a szívünk veletek,
Felétek száll hálánk, boldog lázban élünk,
S velünk együtt boldog a mi bölcs vezérünk.
Sok kis apróság kell ahhoz, hogy egy marketinges idővel cinikussá váljon. Ezek egyike, amikor rájön, az embereket nem érdeklik a logikusan levezethető dolgok, nem veszik észre az ordító logikai hibákat, az embereknek érzelem kell, hit kell, az kell, hogy úgy érezzék, amit megkapnak, az nagyon jó - akkor is, ha ez nem igaz.
Megtanulja az ember, hogy nem az a fontos, jó-e a reklám, igazat mond-e, hanem az, hogy szeretik-e az emberek. És ha azt látod, hogy a bugyuta, értelmetlen dolgok hatást gyakorolnak, akkor rájössz, az érzelmekkel kell játszani, nem az értelemmel. Aztán persze ebből az álláspontból már pontosan látszik, hogy nemcsak a reklám működik így, hanem a legtöbb dolog megítélése. Tök mindegy, mi egy párt programja, ha annak a vezetőjében lehet hinni. Az USA elnökválasztása nem programok csatája, hanem emberek harca.
Nem beszélve az olyan mindenkit érintő témákról, mint most az O******. Ha örülünk, nagyon örülünk, és ha az utolsó pillanatban valami mégsem jön össze, akkor a végletekig képesek vagyunk kitörni és leírni amúgy zseniális sportolókat. A racionális véleményekkel vitatkozunk, ha valaki nem akarja vagy nem tudja ezeket az érzelmi viharokat átélni, akkor az már hazátlan bitang, és ráadásként mára az is kiderült, hogy a sok aranyról az is tehet, hogy ki van kormányon. Mondom, nem gondolkozunk, az érzelmeink rabjai vagyunk.
Hát csoda, ha az ember cinikus bejegyzéseket ír? És csoda, ha nem értik azt az olvasók egy része?
Utolsó kommentek