Tsabeeka ma írt egy rövid bejegyzést arról, hogy a The New York Times-nak bejött az online fizetős modell, lassan de biztosan megjöttek az eredmények, és "tavaly először a terjesztésből származó bevétel meghaladta a hirdetésből befolyt összeget".

Ez egy nagyon érdekes hír szerintem is, sőt, merek belőle messzebb menő következtetéseket is levonni: lehet, pár éven belül nem lesz lehetetlen előfizetői pénzekből fenntartani értékes tartalomszolgáltatást. A piac változhat, sőt, változik, és most a változás iránya a kiadóknak kedvez, legyenek azok offline vagy online.

Persze nem szükségszerűen a The New York Times modellje a nyerő megoldás mindenhol, hiszen ehhez egy erős és ismert brand kell, plusz pénz, hogy odáig eljussanak, amíg elég bevétel jön. De a szlovákiai Piano modellje, amely összegyűjt és egyben árusít több oldalhoz hozzáférést, már adhat ekkora súlyt, ami elég lehet egy ilyen rendszerhez. És bár eleinte ezek tényleg aprópénzek, de a piaci edukáció szempontjából fontos aprópénzek.

Nem lesz ez baj amúgy az online marketingnek sem, ha kialakulnak fizetős szolgáltatások. Szükségszerűen értékes közönségük lesz, olyan emberek, akikre érdemes lesz célozni. Ez amúgy paradox módon meg is növelheti a kapun belüli hirdetések árait - miközben az egyszerre megjelenő hirdetések száma drasztikusan csökkenhet, és így nőhet a hatékonyság. Mi is jól járhatunk ezzel a változással.

Már csak az a kérdés, nálunk mikor indul el egy átfogó fizetőkapu. Mert annyira erős brand nincs a piacon, mint a The New York Times, hogy egymaga csináljon tavaszt.