Amikor a GVH büntet, akkor elsődlegesen a fogyasztók érdekeit nézi. Nagyon nem szeretik, ha átverik a fogyasztókat. Annyira nem, hogy a T-Mobile-ra most 100 milliós bírságot vetett ki a Gazdasági Versenyhivatal.

Ez már nem az a pár milliócska, amit mellényzsebből ki lehet fizetni. Ez a tétel már a részvényeseknek is feltűnik, beleszól az év végi eredményekben. Mást ne mondjak, ennyi pénzből egy közepes reklámkampányt is meg lehet csinálni.

A büntetés oka, immár sokadszor, a nem teljes körű tájékoztatás. Azaz a hirdetés nem mond el mindent, csak azokat az infókat, amiket a hirdető fontosnak érez, a kínos részletekről hallgat. A GVH szerint mélyen hallgat.

Mert természetesen egy hirdetésnek nem feladat a teljeskörű tájékoztatás, hiszen a figyelemfelhívást szolgálja. De ha már érdekli az "áldozatot" a portéka, akkor illik neki elmondani mindent. Illik, és mint látszik, kötelező is. Ellenkező esetben jön a bünti. És kinek jó az?

És itt jön elő az, amiért felhoztam a témát: az internet másodlagos előnye. Mert miután viszonylag olcsón és sok esetben célzottan fut a hirdetésünk, akkor azt várjuk el az érdeklődőktől, hogy kattintsanak. Márpedig a kattintás után ott van a mi ingyen felületünk, a landing page, a weboldal. Ahol ha nem a címlapra dobjuk az érdeklődőt, hanem direkt az akció oldalára, akkor elmondhatunk mindent. De tényleg. És mondjuk is el. Sokkal olcsóbb, mint ha csak megismételnénk a reklámot magát. Ez a másodlagos előny: a tájékoztatás szabadsága!