Iszonyúan fontos kérdés: hányan fogják látni a hirdetésünket és egy ember hány alkalommal? És kik ezek? Sok függ ettől, hiszen alapvetően erre kíváncsi a hirdető (persze az üzleti eredményen túl). Ahhoz viszont, hogy a fentiekre tudjunk válaszolni, mérni kell az oldalak látogatottságát. De hogyan? És miért kerül ez a tabu témák közé?
Először ez utóbbi: azért tabu téma, mert nem szívesen beszélünk a pontatlanságról, arról, hogy mi is van pontosan a számok mögött. Hiszen majd látni fogjuk, nem egyszerű a helyzet, és ha kicsit is bizonytalanok vagyunk a hirdető felé, akkor bizony könnyen megcsappanhat a bizalom.
Szögezzük le: nincs pontos mérés. Néhány extrém kivételtől eltekintve (van ilyen, majd kitérünk erre is) nem tudjuk biztosan, hányan látogatták az oldalt. De nézzük az elejétől: hogyan tudunk mérni?
Alapvetően két módszer van: a szerver adatait vesszük alapul (azaz log analízist csinálunk), vagy külső mérési technikát használunk.
Az első esetben a weboldallal semmit nem kell csinálnunk, a szerver rögzít mindent, és egy alkalmas programmal, ami vagy a szerveren fut vagy a saját gépünkön, nézegethetjük az adatokat. Ez a fajta mérés mindent jegyez, így nagyon fontos pontosan értelmezni az adatokat és nagyon fontos a szűrés is. Például ne számoljuk be az ugyanazon a szerveren futó adminisztrációs oldalak forgalmát a portálunk/weblapunk valódi forgalmába, vegyük észre, hogy minden egyes oldalelemet külön is számol, stb.
Ez a fajta mérés úgy számol egyedi látogatót, hogy az egyedi IP címeket nézi. Azaz ha egy IP-címről többen jönnek, az egy látogató, míg ha valaki mindig különböző IP-ről érkezik, az mindig új látogató. Az elsőre jó példa egy céges hálózat, ami egy routeren megy ki a világba, az utóbbira pedig pl. egy ADSL kapcsolat, dinamikus (azaz feljelentkezésenként változó) IP-vel. Tehát fontos: az egyedi IP-k száma nem egyenlő a látogatók számával!
Ebből látszik is, hogy a loganalízis nem pontos. Igaz, megmutat más, fontos adatot: pl. honnan jöttek az oldalunkra (milyen linkről), milyen keresőszavakra találtak meg, mennyi időt töltött valaki az oldalon, hova lépett be és honnan lépett ki.
A külső mérési technika több módszerrel megoldható, jelenleg két megoldás van elterjedve. Mindkettő esetében szükséges kód elhelyezése az oldalon vagy a szerveren.
A legegyszerűbb megoldás az, ha egy külső helyről érkező kép kerül kihelyezésre (pl. 1x1 pixeles átlátszó gif), és az azt kiszolgáló szerver adatait nézzük. Persze ez önmagában kevés, kell egy kedves kis javascript is mellé, ami figyeli, valóban különböző felhasználók nézik-e az oldalt. Ez a script egy cookie-t (kis text szerű file-t) helyez el a felhasználó gépén.
A másik megoldás csak javascript elhelyezését teszi szükségessé, és ebben az esetben is cookie-val történik többek közt az azonosítás.
Mindkét módszer előnye a külső forrás: csak azt mérjük, amit akarunk, és elvileg független adatokat ad. Hátránya pedig a kikapcsolhatóság: ha a felhasználó tiltja a cookie-kat (vagy törli azokat minden kilépéskor), kikapcsolja a javascriptet, vagy egyszerűen blokkolja a mérő szerver felől érkező adatokat, akkor máris kiesik a mérésből, pontatlanok leszünk.
Ilyen típusú mérés egyébként a Webaudit és a Google Analytics is (oké, mindkettő ennél bonyolultabb, de a lényeg ez).
Ebben az esetben is sok adatot megtudhatunk, a látogató mozgásáról, eltöltött időről stb.
De ez sem pontos a fentiek miatt.
Az egyetlen valósághoz nagyon közeli lehetőségünk a mérésre - legalábbis a látogatók számának a mérésére - ha minden felhasználónk regisztrált, és be kell lépnie az oldalra. Erre is van példa, itt van mindjárt az iWiW.
Ugye a harmadik megoldás használata esetleges, az első nagyon pontatlan és nem független, marad a második - ami nem pontos, bár törekednek a pontosságra.
De az a megoldás az elfogadott. Azaz a piaci szereplők - portálok, ügynökségek - elfogadják, hogy bizony a Webaudit igazat mond, és onnantól kezdve az a kőbevésett valóság. A hirdetőnek pedig ennél többet nem is nagon kell tudnia.
Vagy mégis?...
Utolsó kommentek