Nézegetem a Marketingtorta című rendezvény honlapját, és megakadt a szemem azon a mondaton, hogy "az összes előadó a "harctéren" edződött, nem tankönyvekből vették a tudásukat". Végignézve az előadókat, azt kell mondjam, ez így nem igaz, de majd az érintettek ha akarják úgyis javítják. Mert az a része, hogy a "harctéren" szerezte a tudást, még igaz is, de a "nem tankönyvből vették", az annyira nem. De nem is ezért írok most.

Szégyen, nem szégyen, én tankönyvből vettem a tudásom. Egészen konkrétan elvégeztem a pécsi közgazdasági egyetemet, ráadásul marketing szakirányon. Értelemszerűen eszementül sok marketinges és közgazdász szakkönyvet meg kellett tanulnom, és vizsgáznom is azokból. Ezek mind-mind tankönyvből vett tudások.

Tudom én, hogy a hazai marketinges szabadcsapatok körében ez szinte megbocsáthatatlan bűn, hiszen hiába internetezek 1995 óta és hiába fizettek már 1996-ban nekem weboldal készítésért, de mindent elrontottam ezzel az egyetem izével, ami ráadásul szakirányú. Hát milyen dolog ez már? Biztos elrontottak, biztos mindig mindenben az AIDA modellt keresem, 4P-ben gondolkodom és úton-útfélen SWOT-analízeseket csinálok! Én vagyok az az elméleti szakember tehát, akire ujjal lehet mutogatni? Ezt nem tudom.

Azt viszont tudom, hogy a napi munkában mennyit is ér ez a közgáz tudás, ez a fajta marketinges szakirány. Sokat. Nem azért, mert mindenáron a Kotler Marketingmenedzsmentjét akarom ráhúzni mindenre (mert nem akarom, sőt!), és nem is azért, mert például a Fogyasztási magatartás vizsgálatban a Törőcsik Máriától megtanultakat nap mint nap kénytelen vagyok használni, vagy mert a Fojtik János féle Csatornapolitika órákon megtanultak a mai napig aranyat érnek. Hanem mert az egyetem adott két fontos dolgot:

• látásmódot
• a tanulás tudását (Karma kedvéért: a tanulás képességét).

A látásmód jelen esetben azt jelenti, hogy megtanultam, a dolgok nem feketék vagy fehérek. Ami az egyik cégnek jó, az nem biztos, hogy a másik cégnek is megfelel. Megtanultam, hogy egyáltalán nem lehet a marketinget sablonok és bullshit dumák segítségével művelni, hanem meg kell teremteni minden esetben a valódi alapokat. Azokat az alapokat, amikre építve majd sikeres lehet egy cég.

A tanulás tudása pedig nem hiszem, hogy sok magyarázatra szorul. Sok év eljutni egy diplomáig, és a sok év alatt meg kell tanulni hosszú tananyagokat feldolgozni, rendszerezni és visszaadni. Ez egyfajta praktikus technikai, aminek megtanulásához kell az a fajta stressz és elvárásrendszer, amit csak egy sok éves egyetem vagy főiskola adhat meg. E nélkül sokkal nehezebben tudnám képben tartani magamat, sokkal nehezebben tudnám feldolgozni a naponta rám zúduló információkat.

Persze végignézve a már említett esemény előadóit, nemcsak én tudom ezt. Sok jól felkészült szakember lesz ott, akik hasonlóan nem keveset tanultak, akár még szakirányon is. De akkor meg minek ez a bullshit? Miért baj az, ha valaki a tankönyvet is ismeri? Vagy akkor most ez a trend: csak az számít, amit a gyakorlatban megismerünk, és menjünk a sablonok és a taktikák mentén?

Szerintem ez így egyfajta kifacsart megközelítés. Ez maga a bullshit. Nem kellene.