Az időnk véges. Ha dolgozunk, van családunk és néha nemcsak a monitort akarjuk bámulni, akkor elvileg napi 1-3 órányi idő jut az internetre. Ha a munkánk miatt egyébként is monitort bámulunk, akkor ez az idő csak a munka hatékonyságunk rovására növekedhet. Ebben a néhány óra internetbe aztán mindennek bele kell férnie. Hírek olvasásának, levelek elolvasásának és megválaszolásának, a legújabb mozifilm levadászásának, az akármelyik átküldött youtube videó megnézésének, és persze a közösségi hálózatokba való bekukucskálásnak is.

Jó, persze, vannak heavy user-ek, akik itt élnek, itt vannak otthon. Nekik az internet olyan, mint a halnak a víz, erősen viszket is, ha egy napig nem tud online lenni. De az átlag nem ez. Az átlag néhány órát tölt el a gép előtt, és ha mi nekik akarunk reklámozni, akkor ebből a néhány órányi figyelemből kell elvennünk.

Ezért talán érthető, hogy miért sokkal hatékonyabb, ha a reklámmal együttműködünk a felhasználóval, és nem zavarjuk vele. Vagyis ha a reklám valós, számára fontos információt tartalmaz, akkor nyerők lehetünk. Erre jó példa a keresőhirdetés: arra kap választ a hirdetésben, amire éppen keres.

És nagyon jól mutatja azt is, miért nem kattintanak a bannerre, miért kevésbé hatékony a szőnyegbombázással elhelyezett hirdetések hada. Hiszen ezek zavaró elemek, nem erre van szükségünk! A hirdetések üzenetei ezt csak erősítik, hiszen meg se próbál a tevékenységhez kötődni. Jellemzően ugyanazok a kreatívok futnak minden felületen, maximum a méret más.

Ebből a szempontból különlegesek a közösségi média megjelenések. Ott ugyanis sokszor hajlandóak vagyunk számunkra kedves vagy nekünk érdekes cégeket, márkákat követni - mint ahogy hajlandóak vagyunk márkázott termékeket hordani, és büszkék vagyunk arra, hogy éppen milyen márkájú a telefonunk, a nadrágunk, a cipőnk.

Ráadásul azt gondoljuk, hogy egy ilyen megszemélyesített márka vagy cég így nemcsak egy arctalan entitás, hanem kézzelfogható (online) valóság, és talán még válaszol is a kérdéseinkre, vagy panaszkodhatunk "neki", ha valami probléma adódik.

Igaz vagy sem, várakozásaink vannak a közösségi térben is. De ha cserébe reklámot kapunk - csak reklámot -, akkor ismét fellép a védekező reakció, és kerüljük a reklámozót. Mert zavar. Mert nem érdekel.

Éppen ezért fontos, hogy hirdetőként pontosan ismerjük a fogyasztókat és főleg a fogyasztóink szokásait. Mert ők sem lesznek ott egyforma figyelemmel minden felületen (hiszen véges az idejük), és mi sem lehetünk ott minden kilóméterkőnél. De nem is szükséges ott lennünk mindenhol, hiszen csak ott kellünk, ahol valóban érdekesek vagyunk.

Persze, el lehet térni a fentiekről, és lehet nyomni az üzenetünket reklámként minden szinten és minden formában. De drámaian fog zuhanni a hatékonyság, és nagyon sok lesz a kidobott pénz. Persze ha valakinek csak a szépen mutató milliós statisztika a fontos, annak jó lesz ez is, nem igaz?